Tegyük fel, hogy mialatt alszol, gonosz tudósok kiveszik az agyadat és egy élet-fenntartó medencébe helyezik - ezzel a gondolattal kezdi Daniel C. Dennett A tudat magyarázata című könyvét(1). E gondolatkísérlet szokásos formája úgy hangzik, hogy a tudósok különböző szerkezeteket kötnek az agyadra, amik szimulálják számodra a környezetet, elhitetvén veled, hogy még mindig az ágyadban fekszel és semmi különös nem történt. Ennél jóval érdekesebb viszont Dennett közbülső feltevése: mi van, ha felébredsz mielőtt rád kötnék a gépeket?

A stresszhelyzetnek kitett embereken a környezet sokszor hamarabb veszi észre a stressz hatásait, tüneteit, mint maga az ember. Ilyenkor a család több módon reagálhat. Talán könnyebben felismerjük a lehetséges megoldások közül a jobbakat, ha érzelmileg kevésbé érintett helyzetben találkozunk stresszes emberrel.

A középkorban a bizánci szerzetesek gyakran folyamodtak a pergamenek újrahasznosításához, azaz a korábbi kéziratok lapjain található eredeti írások ledörzsölését. 2003-ban egy részecskegyorsító röntgensugarai által tették láthatóvá az addig ismeretlen Archimédész tanulmányok egyes részleteit.