Egy tiszteletbeli magyar ûrkutató

Ma 45 éves Thomas Reiter német ûrhajós, aki 1995-96-ban a Mir fedélzetén használta a Pille sugárdózismérõt. Születésnapja alkalmából - kissé rendhagyó módon - interjút adott az Ûrvilágnak.

Thomas Reiter berepülõ pilóta, az ESA ûrhajósa 1958. május 23-án született Frankfurtban. Részt vett a tervezett európai ûrrepülõgépnek, a Hermesnek, valamint a Nemzetközi Ûrállomás európai kutatólaboratóriumának, a Columbusnak a tervezésében. 1995. szeptember 3-án Jurij Gidzenko és Szergej Avgyejev társaságában indult 179 napos ûrutazására a Mirre. A repülés idején ûrsétát is tett, és többször használta a magyar készítésû Pille sugárdózismérõ rendszert. A Földre történt visszatérése után a Pillével végzett munkájának elismeréseként tiszteletbeli magyar ûrkutatóvá nevezték ki. Születésnapja alkalmából kissé rendhagyó módon, interneten keresztül adott interjút az Ûrvilágnak.

- Milyen érzés volt elsõ alkalommal egy rövidebb utazás helyett egy féléves útra indulni a világûrbe?

- Az alapvetõ különbség egy rövid és egy hosszú idejû ûrutazás között leginkább ahhoz hasonlítható, amikor az ember egy rövidebb útra utazik külföldre, vagy hosszabb ideig él ott. Azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy ha valaki hosszabb ideig él új környezetben, idõvel az ottani élet egyre több és több részletét ismeri meg. Ugyanez érvényes az ûrállomáson tartózkodásra: néhány hét elteltével az emberben kialakul egyfajta rutin, megismeri a fedélzeti rendszereket, ezáltal nagyon hatékonyan tudja végezni a munkáját. Az érzés, hogy az ûrben van, a súlytalanság, de különösen a Földünk és a csillagos ég csodálatos látványa viszont soha nem lesz rutinszerû. Ez az elsõ pillanattól az utolsóig lenyûgözõ - még egy hosszú idõtartamú küldetésnél is.

- Ön a repülése idején többször használta a Pille sugárdózismérõ rendszert, aminek az egyik példánya elromlott. Megpróbálta megjavítani, de végül a tartalék példányt kellett használnia. Mondana néhány szót errõl a helyzetrõl?

- Mindig szomorú dolog, amikor valami elromlik odafent. A javítás lehetõségei általában igen korlátozottak, a tartalék alkatrészek sem mindig elérhetõk. Miután jelentettem az irányítóközpontnak a hibát, a földiek úgy döntöttek, hogy egy teherûrhajóval felküldik a tartalék rendszert, pótalkatrészt az elromlott készülékhez, és útmutatót a javításhoz. Nagy kihívás volt számomra, hogy újra mûködõképessé tegyem az elromlott Pillét, figyelembe véve, hogy kevés eszköz, mindössze egy forrasztópáka és egy multiméter állt rendelkezésemre. Minden kísérletezés ellenére végül mégsem sikerült megjavítani a dózismérõt. Ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy az emberes ûrrepüléseknek az a legnagyobb elõnye, hogy az emberek bizonyos javítási munkákat el tudnak végezni, adott esetben akár még rögtönözhetnek is. Más fedélzeti rendszereket egyébként többször is sikerült megjavítanunk.

- Végül engedjen meg egy kérdést a jövõvel kapcsolatban. Úgy tudjuk, jelenleg egy hosszú idejû ûrrepülésre készül a Nemzetközi Ûrállomásra. A tervek szerint ez mikor fog kezdõdni, kik lesznek a társai a repülésen, és mik a repülés tervezett céljai?

- A következõ lehetséges repülésem a Columbus modul - ami az ESA legjelentõsebb hozzájárulása az ISS-programhoz - indításához kapcsolódik. A startot eredetileg 2004 októberének elejére tervezték, de a Columbia balesete miatt ez most nagyon bizonytalan. Amint a NASA újraindítja az ûrrepülõgépek repüléseit, a Columbus indításának dátumát is ki fogják jelölni. Úgy vélem, ugyanekkor kiderül az is, hogy mikor repülhetek legközelebb, és kik lesznek a társaim. A küldetés legfõbb célja az lesz, hogy ellenõrizzük a Columbus modul rendszereit és a tudományos kísérletek eszközeit, valamint, hogy megkezdjük az európai kísérleti programok végrehajtását ebben a modern laboratóriumban.

2003.05.23.

Szerzõ: Ledneczki István
Forrás: urvilag.hu