Tudomány / Csillagászat / Egy tiszteletbeli magyar űrkutató

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Egy tiszteletbeli magyar űrkutató

Ma 45 éves Thomas Reiter német űrhajós, aki 1995-96-ban a Mir fedélzetén használta a Pille sugárdózismérőt. Születésnapja alkalmából - kissé rendhagyó módon - interjút adott az Űrvilágnak.

Thomas Reiter berepülő pilóta, az ESA űrhajósa 1958. május 23-án született Frankfurtban. Részt vett a tervezett európai űrrepülőgépnek, a Hermesnek, valamint a Nemzetközi Űrállomás európai kutatólaboratóriumának, a Columbusnak a tervezésében. 1995. szeptember 3-án Jurij Gidzenko és Szergej Avgyejev társaságában indult 179 napos űrutazására a Mirre. A repülés idején űrsétát is tett, és többször használta a magyar készítésű Pille sugárdózismérő rendszert. A Földre történt visszatérése után a Pillével végzett munkájának elismeréseként tiszteletbeli magyar űrkutatóvá nevezték ki. Születésnapja alkalmából kissé rendhagyó módon, interneten keresztül adott interjút az Űrvilágnak.

- Milyen érzés volt első alkalommal egy rövidebb utazás helyett egy féléves útra indulni a világűrbe?

- Az alapvető különbség egy rövid és egy hosszú idejű űrutazás között leginkább ahhoz hasonlítható, amikor az ember egy rövidebb útra utazik külföldre, vagy hosszabb ideig él ott. Azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy ha valaki hosszabb ideig él új környezetben, idővel az ottani élet egyre több és több részletét ismeri meg. Ugyanez érvényes az űrállomáson tartózkodásra: néhány hét elteltével az emberben kialakul egyfajta rutin, megismeri a fedélzeti rendszereket, ezáltal nagyon hatékonyan tudja végezni a munkáját. Az érzés, hogy az űrben van, a súlytalanság, de különösen a Földünk és a csillagos ég csodálatos látványa viszont soha nem lesz rutinszerű. Ez az első pillanattól az utolsóig lenyűgöző - még egy hosszú időtartamú küldetésnél is.

- Ön a repülése idején többször használta a Pille sugárdózismérő rendszert, aminek az egyik példánya elromlott. Megpróbálta megjavítani, de végül a tartalék példányt kellett használnia. Mondana néhány szót erről a helyzetről?

- Mindig szomorú dolog, amikor valami elromlik odafent. A javítás lehetőségei általában igen korlátozottak, a tartalék alkatrészek sem mindig elérhetők. Miután jelentettem az irányítóközpontnak a hibát, a földiek úgy döntöttek, hogy egy teherűrhajóval felküldik a tartalék rendszert, pótalkatrészt az elromlott készülékhez, és útmutatót a javításhoz. Nagy kihívás volt számomra, hogy újra működőképessé tegyem az elromlott Pillét, figyelembe véve, hogy kevés eszköz, mindössze egy forrasztópáka és egy multiméter állt rendelkezésemre. Minden kísérletezés ellenére végül mégsem sikerült megjavítani a dózismérőt. Ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy az emberes űrrepüléseknek az a legnagyobb előnye, hogy az emberek bizonyos javítási munkákat el tudnak végezni, adott esetben akár még rögtönözhetnek is. Más fedélzeti rendszereket egyébként többször is sikerült megjavítanunk.

- Végül engedjen meg egy kérdést a jövővel kapcsolatban. Úgy tudjuk, jelenleg egy hosszú idejű űrrepülésre készül a Nemzetközi Űrállomásra. A tervek szerint ez mikor fog kezdődni, kik lesznek a társai a repülésen, és mik a repülés tervezett céljai?

- A következő lehetséges repülésem a Columbus modul - ami az ESA legjelentősebb hozzájárulása az ISS-programhoz - indításához kapcsolódik. A startot eredetileg 2004 októberének elejére tervezték, de a Columbia balesete miatt ez most nagyon bizonytalan. Amint a NASA újraindítja az űrrepülőgépek repüléseit, a Columbus indításának dátumát is ki fogják jelölni. Úgy vélem, ugyanekkor kiderül az is, hogy mikor repülhetek legközelebb, és kik lesznek a társaim. A küldetés legfőbb célja az lesz, hogy ellenőrizzük a Columbus modul rendszereit és a tudományos kísérletek eszközeit, valamint, hogy megkezdjük az európai kísérleti programok végrehajtását ebben a modern laboratóriumban.

2003.05.23.

Szerző: Ledneczki István
Forrás: urvilag.hu

© halmaz.hu