3. Az agy és az elme

A kognitív pszichológiában megkülönböztetik egymástól az agyat és az elmét. Az agyat egy biológiai szervként határozzák meg, amelyben az érzelmek és gondolatok biokémiai összefüggésrendszerk ént jelennek meg. Az elmét pedig egy olyan személyiségpszicholó giai térként kezelik, amelyben az érzelmek és gondolatok főként introspektív módon megfigyelt objektumokként szerveződnek. Ebben a személyiségpszicholó giai térben az érzelmekből és gondolatokból csak az azokat felépítő reprezentációk vannak jelen (az érzelmeket és gondolatokat felépítő fiziológiai arousal nem), méghozzá főként mint kylumok. Csak ritkán fordul elő az, hogy a reprezentációkat mint otrumokat feltételeznék az elmében jelenlévőnek.

A magyar nyelvre általában véve is jellemző az, hogy amíg a „képzelet” kifejezéssel többnyire az otrum képzeletre utal, addig az „elme” kifejezéssel többnyire a kylum képzeletre. Természetesnek hat ha azt mondjuk, hogy „A rózsa csak a képzeletében létezett.”, de némileg mesterkéltnek, ha azt, hogy „A rózsa csak az elméjében létezett.”. Szintén természetesnek hat ha azt mondjuk, hogy „A rózsa szimbolikus reprezentációja csak az elméjében létezett.”, de némileg mesterkéltnek, ha azt, hogy „A rózsa szimbolikus reprezentációja csak a képzeletében létezett.”. Illetve az utóbbi kifejezést hajlamosak lehetünk úgy értelmezni, hogy a rózsa szimbolikus reprezentációja mint reprezentált létezett az említett képzeletben, amelyet ebben az esetben otrum képzeletnek tekintünk.

4. Egy új szóhasználat

Ha azt mondjuk, hogy „A rózsa szimbolikus reprezentációja boldoggá tette.” és a szimbolikus reprezentáció alatt egy otrumot értünk, akkor az félreérthető, hiszen a szimbolikus reprezentáció ebben a megfogalmazásban inkább kylumnak tűnik. Ha azt mondjuk, hogy „A szimbolikus reprezentáció által bemutatott rózsa boldoggá tette.”, akkor az szintén félreérthető, hiszen nem lehet tudni, hogy a kijelentésben említett rózsa a szűk valóságban vagy a kihelyezett otrum képzeletben található-e. Amennyiben a rózsa csak a kihelyezett otrum képzeletben található meg, s mi a kijelentés alapján a szűk valóságba helyezzük, akkor az különösen zavart kelthet. Ha viszont azt mondjuk, hogy „A képzeletében lévő rózsa boldoggá tette.” akkor az félreérthetetlenül utal a képzelet otrum képzelet jellegére. Ez a kijelentés ugyan nem mondja meg, hogy az otrum képzeletben található rózsa megtalálható-e vagy sem a szűk valóságban, de azt nyilvánvalóvá teszi, hogy az említett rózsa alatt nem a szűk valóságban található rózsát értjük.

Az előbbi példákon keresztül egy olyan esetet vehettünk szemügyre, amelyben egy nyelvi problémát a „képzelet” kifejezés jelenlegi használatával oldanak meg. Az „elme” és a „képzelet” kifejezések jelenlegi használata nem is maradhatott volna fenn, ha nem lennének alkalmasak számos ilyen probléma megoldására. Magam a szavakkal való bűvészkedés helyett mégis az „otrum képzelet” és a „kylum képzelet” kifejezések használatát javaslom. Ebben az új szóhasználatban a két új kifejezést egyfelől a főként a kylum képzeletet, de ritkán az otrum képzeletet jelentő „elme” kifejezés helyett használnánk, másfelől pedig a főként az otrum képzeletet, de ritkán a kylum képzeletet jelentő „képzelet” kifejezés helyett. Az új szóhasználatnak két haszna lenne. Az egyik, hogy trükkök nélkül és garantáltan minden esetben tudatosítaná a kylum képzelet és az otrum képzelet közötti különbséget. A másik, hogy az így bevezetett kifejezések kompatibilisek a valóságra és az elképzelésre bevezetett többi kifejezéssel, amelyek használata a különböző helyzetekben szintén szükséges lehet.