Agyunk 10%-a

A vasárnapi Naplóban a legendavadászós riportuk végén volt egy szociológus, aki évek óta keresi azt a személyt, aki elõször mondta, hogy agyunknak mindössze tíz százalékát használjuk. Õ nem találta meg az eredeti forrást, szerinte a pszeudotudományok karolták fel ezt, az egyébként helytelen állítást.

Másokat is foglalkoztatja ez a kérdés. Az egyik oldalon, egy hozzászóló szerint az 1936-ban kiadott Dale Carnegie ’Hogyan szerezzünk barátokat és hogyan hassunk az emberekre’ könyvben van leírva ez a mondat. Az érdekesség az, hogy Dale Carnegie eme könyve, mai szóhasználattal élve a 'sikerkönyvek' kategóriájába tartozik. És mindemellett az író nem volt se pszichológus, se orvos, se pszichiáter. De mind a mai napig egy szervezetfejlesztõ módszer kapcsolódik a nevéhez, aminek magyar hagyományai is vannak.

Gondoltam, hogy barátommal feltetetem a kérdést a Yahoo Answersre. Rövid idõn belül érkezett is pár válasz. Többen azt próbálták elmagyarázni, hogy ez azért nincs így, mert az ember az egész agyát használja, csak legfeljebb nem tudjuk, hogy hogyan. Ez idáig rendben is van, de én az eredetre vagyok kíváncsi. Õk is megemlítették Carnegie-et, illetve Einsteint, akirõl azt mondják, hogy egyszer az újságíróknak adott válaszában viccelt valami olyasmivel, hogy az emberiség 12 éves, mert még az agyának alig használja a 10 (más források szerint 3) százalékát. Illetve említették Swami Vivekananda, aki indiai spiritulális vezetõ volt. Azt írták, hogy Einsteintõl vette át ezt a kifejezést. A gond csak ott van, hogy Vivekananda 1902-ben meghalt. Einstein akkor 23 éves volt és a Svájci Szabadalmi Hivatalban dolgozott. Még a nagy munkái elõtt állt.

Egy másik elmélet szerint William James írta le 1908-ban, hogy ’mentális és pszichikai képességeinknek mindössze kis hányadát használjuk’. Ebbõl lett aztán a félreértés az 1920-as, 30-as években. Az nem derül ki, hogy mibe írta le. Egy biztos, a wiki szerint Jamesnek nincs 1908-ban kiadott könyve.

És így tovább, és így tovább. Mindenesetre minden elmélet egyetért azzal, hogy a mítosz eredete egy félreértés volt. Érdekes az egészben, hogy hogyan lehet egy könyvben leírt mondatot félreérteni. Mert akkor vissza lehetne olvasni. Tehát kb. ennyibõl állna a dolog kiderítése, de sajnos se Carnegie könyvét nem találtam fenn a neten, se azt nem sikerült kiderítenem, hogy James mit írhatott 1908-ban. A többinek meg már utána se néztem.