Az ember- és társadalomismeret

Az emberismerethez minden esetben szükséges a magunk és mások megfigyelése. Megfigyelési csatornák lehetnek a mások megfigyelése esetén a viselkedés extrospektív megfigyelése valamint a környezeti feltételek extrospektív megfigyelése. A magunk megfigyelése esetén ezek a csatornák kiegészülnek az érzelmek és gondolatok introspektív megfigyelésével. Az extrospektív megfigyelés egyaránt történhet a személyes találkozás által vagy leírásokon, elmesélt történeteken keresztül. A megfigyeléseket kiegészítheti az is, ha a megfigyelések értelmezéseit vesszük át valahonnan, például egy könyvből vagy egy barátunktól.

Az emberismeretnek két változata van, a heurisztikus emberismeret és a modellező emberismeret. A heurisztikus emberismeret a megfigyelési eredményekből heurisztikus következtetéseket von le a személyiség várható megnyilatkozásaival kapcsolatban. A modellező emberismeret pedig a megfigyelési eredményekből modelleket alkot a személyiség működésére vonatkozóan.

Ha az „érzelem” vagy a „gondolat” fogalmakat használjuk, akkor ezekre a fogalmakra mint a személyiségben lévő dolgok reprezentálóira tekintünk. Tehát az „érzelem” vagy a „gondolat” fogalmának használata a modellező emberismerethez tartozik. Ha megismerünk egy adott arcvonásokkal és viselkedési mintákkal rendelkező embert, és azután meglátunk egy másik embert, akinek még csak az arcvonásait ismerjük, de az arcvonásait a korábbi tapasztalatainkkal összevetve, várható viselkedési mintákat feltételezünk róla (amelyeket meg sem nevezünk, csak magunk elé képzeljük azokat), akkor a viselkedési minták magunk elé képzelése a heurisztikus emberismerethez tartozik.

A nép az emberismeret alatt elsősorban a heurisztikus emberismeretet érti, és csak nagyon kis mértékben a modellező emberismeretet. Sőt a nép az emberismeret alatt időnként csak a bizalmatlanságot érti, ami létrejöhet csalódások miatt vagy például gyermekkorban a szülők sugalmazására. Az ilyenfajta bizalmatlanság többnyire betegesen túlzott, s egy hibás heurisztikus emberismeretként jelenik meg.

A fejlett modellező emberismeret a nép számára alapvetően zavaros okoskodásnak tűnik, s ezen csak az változtathat, ha a modellező emberismeret fogalmai könnyen felfoghatóak illetve érzelmileg motiváló vagy gyakran tapasztalt dolgokat írnak le. A pszichológusok a saját tudományukkal kapcsolatban kerülik az emberismeret szót, valószínűleg annak népi értelmezése miatt. Ha mégis beszélnek az ember ismeretéről, akkor azalatt ők elsősorban a modellező emberismeretet értik, és csak nagyon kis mértékben a heurisztikus emberismeretet.

A nép a heurisztikus emberismeretet magasabbrendűnek tekinti a modellező emberismeretnél. „Élettapasztalatnak” vagy „életbölcsességnek” nevezi, s ezt az „élettapasztalatot” és „életbölcsességet” több ok miatt helyezi a nagyobb intellektuális felkészültséget igénylő modellező emberismeret fölé. Az első, hogy gyakorlatibb és egyszerűbb gondolkodást igényel, tehát a gyakorlati és egyszerű gondolkodású nép számára még érthető. A második, hogy a hozzá vezető tapasztalatokat sokszor a változatos élethelyzetekben való jelenlét adja meg, ami a szellemi munkára és a szellemi kalandokra alkalmatlan nép számára látványosabb kalandot jelent. A harmadik, hogy például az ügynökök vagy a koldusok gyakran használják fel mások befolyásolására, s a nép a maga opportunizmusával megfelelő eszközt talál benne az érvényesüléshez.

A modellező emberismeret valóban lehet zavaros okoskodás, mint ahogy azt a pszichológia története bizonyítja. Azonban a heurisztikus emberismeretnek is megvannak a maga korlátai. A heurisztikus emberismeret fogyatékossága, hogy vagy kizárólag azokkal a dolgokkal (viselkedésekkel, környezeti feltételekkel, érzelmekkel és gondolatokkal) tud mit kezdeni, amikhez közelről hasonlítókkal már korábban találkozott, vagy pedig mint például a világgal szembeni alapvető bizalmatlanság esetében olyan egyszerű elképzelésekkel közelíti meg a dolgok széles tartományát, amelyek számos dologra nem igazak, illetve csak nagyon általánosságokat ragadhatnak meg. Szemben a modellező emberismerettel, ami az általánosan érvényes személyiségmodell elemeiből építi fel az egyedi személyiségek modelljeit, s ezzel a módszerrel olyan egyedi személyiségeket is differenciáltan tud áttekinteni, amelyekhez előzőleg csak távolról hasonlítókat talált.

Ráadásul a heurisztikus emberismeret általában a személyes tapasztalás által fejlődik, amely jellegénél fogva korlátozott. (Habár a heurisztikus emberismeretet taníthatják is egymásnak, mondjuk a diszkóbeli beszélgetések során.) A modellező emberismeret megszerzésénél viszont inkább hagyatkoznak könyvekre, folyóiratokra, filmekre, stb..., melyekből részint magukat a modelleket, részint a modellek megalkotásához használható megfigyelési eredményeket veszik fel, jelentősen kiterjesztve tapasztalási körüket. A "Momo" című regény Utcaseprő Beppója azt mutatja meg, mi az a legmagasabb szint, amire a heurisztikus emberismeret révén el lehet jutni a teljesen sohasem nélkülözhető, de legalábbis csekély mértékben alkalmazott modellező emberismeret mellett.

A modellező emberismeret során a megfigyelési eredmények feldolgozásához két képességet használunk. A visszafejtési képességet, melynek lényege a személyiségben található dolgok felismerése. Továbbá a rendezési képességet, melynek lényege a visszafejtési képességek által felismert dolgok elméletekbe és tanulmányokba szervezése. A rendezési képességbe olyan képességek tartoznak, mint a szöveg értelmes tagolására való képesség, a fogalomhálózatok létrehozására való képesség vagy az érzékletes példák bemutatására való képesség. A visszafejtési és a rendezési képesség a modellező emberismereten belül szervesen összefonódik. Tegyük fel, hogy egy, valakinek a személyiségében létező dologra egy fogalmat alkotunk! A dolog felismerésénél, vagyis a fogalom jelentésének megértésénél a visszafejtési képességünket használjuk. A fogalom jelentéséhez kapcsolt megnevezés megtalálásánál vagy a fogalom definíciójának megfogalmazásánál a rendezési képességünket.

Az emberismerethez hasonló a társadalomismeret, amelynek szintén van egy heurisztikus és egy modellező változata. A különbség az, hogy ebben az esetben az introspektív megismerés nem használható, hanem csak a szociológiai jellegű megfigyelések és elemzések.

Szerzõ: Ritter Teodor, 2004.09.05.