Az emberállat

"Az ember, az állatvilágban szinte egyedülálló módon nem csak ösztönbõl, a fennmaradásért, hanem pusztán az élvezetért is gyilkol. Az ilyen emberek velejüknél fogva gonoszak." - írta nekem egy ismerõsöm levélben. Azonnal feltûnt a párhuzam, s visszaírtam neki: "Az ember, az állatvilágban szinte egyedülálló módon nem csak ösztönbõl, a fennmaradásért, hanem pusztán az élvezetért is szeretkezik. Sokak szerint azért van ez, mert többek vagyunk az állatoknál: kiemelkedtünk az állatvilágból."

Sajátos ellentmondással állunk szemben: ugyanazon módon megideologizálva hol rossznak, hol jónak láttatjuk magunkat. Láthatóan semmi egyéb nem áll a dolog mögött, mint görcsös próbálkozások önnön értékrendünk alátámasztására.

Eleve felesleges próbálkozás más szelekciós feltételek szerint fejlõdõ állatok viselkedéséhez hasonlítani magunkat értékelési szempontból - de mindezek felett még hatalmas nagy tévedéseken is alapszanak az ehhez hasonló érvelések.

Az ember valójában ösztönbõl gyilkol, az említett élvezet az ösztön megjelenési formája. A meg nem evett vadak gyilkolásának szelekciós feltételeit a csoportban való élet segítette: a vadász eloszthatta zsákmányát, ami egyrészt késõbb viszonzásra talált a többiek részérõl, másrészt növelte az illetõ hírnevét, s nem utolsó sorban megmutatta a nõstényeknek hogy képesek lennének eltartani õket.

Az ember valójában ösztönbõl szeretkezik, az említett élvezet az ösztön megjelenési formája. A gyerekek hosszan tartó fejlõdése - amit többek között szintén a csoportban való élet tett szükségessé - megkívánta a szülõk hosszabb távú összetartását. Ha egy férfi nem tudta hogy egy nõ mikor termékeny, egyrészt mindig figyelnie kellett rá hogy az ne csalja meg, másrészt kevesebb haszonnal járt neki, ha õ csalta meg (mivel nem tudta a többi nõstényrõl se hogy mikor termékeny, jobban járt ha a sajátjába fektette energiáit) - mindez pedig növelte az összetartást. Ennek folyománya az is, hogy gyakrabban - és nem csak a termékenység idõszakában - szeretkeznek az emberek, és ezért alakultak így a vele kapcsolatos érzések is.

A gyilkolásról és a szeretkezésrõl meglehet a véleményünk - a többi állat viselkedése azonban semmit se mond arról, hogy nekünk miként kellene viselkednünk. Ha érvelni akarunk valami mellett vagy ellen, mindenekelõtt közös célokra van szükségünk - az érvek csak arra épülhetnek, hogy egy viselkedési forma miként szolgálja az adott célt.

Szerzõ: ViDe0
Forrás: Video otthona a neten