Konvencionális szakasz

A konvencionális szakaszra jellemző a szabályoknak való feltétel nélküli engedelmesség. Bizonyos értelemben a konvencionális szakaszt is a tekintélyközpontúság jellemzi, azonban ezen a szinten az autoritás rendszerint egy kőbevésett szabály, vagy társadalmi norma. A legtöbb felnőtt személy ezen a szinten ügyködik, ez az az erkölcsi beállítódás, melyet még kellően ki lehet használni tömegek manipulálása érdekében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy szabályok nélkül nincs társadalmi szerveződés, az emberi lét elengedhetetlen tartozéka a konvenciók létrehozása.

Társadalmunk konvencinális vázát a jogrendszer alkotja. A konvencionális beállítódásban élő ember nemcsak, hogy hisz a törvényben, de csak abban hisz. Ha az általa elfogadott törvény (legyen az vallási vagy társadalmi előírás) elfogadhatatlannak tartja házasság előtti közösülést, akkor ennek megszegése egyértelműen lelkiismeretfurdalást eredményez. A lelkiismeret minőségét az etikai beállítódás határozza meg. Ha az erkölcsi beállítódásod középpontjában egy Vezér, Guru személye áll, akkor a legnagyobb vétek, amit elkövethetsz, minden bizonnyal a Vele szembeni engedetlenség, hűtlenség lesz. Ha a tízparancsolatban hiszel, akkor nehezen tudod megmagyarázni magadnak serdülőkori szexuális élményeidet: addig fog nyomasztani az emlék, míg a konvencionális beállítódásodon nem változtatsz. Ezt kétféleképpen valósíthatod meg:

• Elsőfokú változási szint: új szabályokat teszel magadévá, azaz lecseréled az addigi meggyőződésedet egy másikra, melyben megengedett a házasság előtti szex.
• Másodfokú változási szint: túllépsz a konvenciókon és új, humanisztikus etika mentén kezdesz élni.

A konvencionális szintre jellemző a jó és rossz kategóriák mentén való gondolkodás. A szabály-orientált ember mindig tudja, hogy mi a helyes és mi a helytelen, általános fokmérővel vizsgálja magát és embertársait. A törvény az törvény, emberünk pedig mint egy jó zsaru, mindig tudja, hogy mit kellene tenni, ennek megfelelően ítélkezik és kritizál.

Poszt-konvencionális szint

A pre-konvencionális szinthez hasonlóan a poszt-konvencionális beállítódás az individuumot helyezi középpontba. Míg az előbbi az egyéni érdekre, az ego pátyolgatására összpontosít, az utóbbi az általános humanisztikus értéket, az emberi szabadságot helyezi középpontba. Aleister Crowley szavai nagyon jó példázzák a poszt-konvencionális etikai szint lényegét: CSELEKEDJ IGAZ AKARATOD SZERINT, ÉS EZÁLTAL BETÖLTÖD A TÖRVÉNYT. A poszt-konvencionális beállítódás lényegében az, amit Fromm humanisztikus etikának hív. Azok a személyek, kik ezen a szinten léteznek, hisznek a fejlődésben, változásban és a változatosságban. Nincs két egyforma helyzet, nincs két egyforma ember és két egyforma élet. Ami nekem jó, az neked nem biztos, hogy az; a világ változatosságra és asszimetriára épül.

A poszt-konvencionális beállítódás középpontjában általános, univerzális etikai princípiumok állnak. A törvény és princípium közötti különbség, hogy míg az előbbi meghatározza az elvárt viselkedést, az utóbbi csak a célt jelöli meg, a hozzá vezető utról nem mond semmit.

Ezen a szinten nincs abszolút jó és rossz, minden kevert, következésképpen a cselekedetek mögött húzódó döntések kompromisszumokra épülnek. Ez egyfajta bizonytalanságot eredményez, mellyel csak akkor vagyunk képesek együttélni, ha az én szintjén kialakul egy stabil centrum, egy biztos referenciapont. Véleményem szerint ez a Tanú életrekeltésével hozható kapcsolatba. Ebből következik, hogy az etikai fejlődés ezen szintje csak tudatos erőfeszítés révén érhető el: tudnunk kell a célt, értenünk kell a princípiumot és ekképpen kell cselekednünk. Nincs langyos középút, a poszt-konvencionális etika az erőfeszítés és tudatosság etikája, melyet "véletlenszerűen", puszta jóindulattal és carpe diemmel nem fogunk elérni. Legalábbis szerintem.

Fogalmazd meg tehát a magad törvényét és cselekedj annak megfelelően, következetesen. Egy törvény van mindenekfelett, melynek követése felszabadít: „Love is the law, love under will”.