Tudomány / Pszichológia / Gondolatok a tudat eredetéről

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Gondolatok a tudat eredetéről

Adná az ég, hogy hidegen
Néznénk magunk, mint idegen...
"
/Robert Burns1/

Amikor kicsi voltam, azt hittem, hogy bogárnak lenni olyan mint embernek, csak épp a bogár külföldiül beszél, és talán butább mint mi. A környezetem is azt sugallta, hogy ez a kép voltaképp helyes, s így levontam a következtetést, hogy bogarat ölni nagyon gonosz dolog. Nyaranta gyakran mentettem ki katica- méh- és légyhadak tömegét a kerti medencébôl, s ha egyszer elkezdtem, mindig ottragadtam, mert egyikőjüket se akartam halálra ítélni.

Veleszületett naív tudatelméletem működőképesnek bizonyult, hiszen segítségével meg tudtam jósolni a medence leendő áldozatainak viselkedését.

A nem-tudom-mit-csinálok állat

Az élőlények viselkedésének vizsgálatával az etológia nevű tudományág foglalkozik. Mint az gyakorta lenni szokott, az etológiának is van néhány olyan eredménye, amiket szerfelett szívesen idéznek mindenfelé. Ilyen például a Sphex darázs esete:

Amikor eljön a peterakás ideje, a Sphex darázs erre a célra fúr egy lyukat, és keres egy tücsköt, amit úgy szúr meg, hogy megbénítsa, de ne ölje meg az áldozatát. Bevonszolja a tücsköt a lyukba, mellépetézik, bezárja az üreget, aztán elrepül, és nem tér vissza többé. A kellő időben a peték kikelnek, és a darázslárvák a megbénított tücsökből táplálkoznak, amely nem romlott meg, mert a darázs olyan állapotba hozta, ami darázséknál a mi mélyhűtônknek felel meg. Az emberi tudat számára az ilyen finoman szervezett és látszólag céltudatos tevékenység a logika és a gondosság meggyőző ízét közvetíti - amíg meg nem vizsgáljuk a további részleteket. Például a darázs a szokásos tevékenysége során odaviszi a megbénított tücsköt a lyukhoz, a tücsköt a küszöbön hagyja, bemegy, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e, kijön, és bevonszolja a tücsköt a lyukba. Ha a tücsköt néhány centiméterrel arrébbtesszük, míg a darázs odabent van, hogy elvégezze az ellenôrzést, akkor a lyukból kibújva a darázs a tücsköt csak a küszöbre viszi vissza, nem pedig a lyukba, azután megismétli az előkészítô eljárást, vagyis bemegy a lyukba, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Ha a tücsköt ismét elmozdítjuk néhány centiméterrel, amíg a darázs bent van, akkor a darázs ismét a küszöbre teszi a tücsköt, és újra bemegy a lyukba egy végső ellenőrzésre. A darázs sohasem gondol arra, hogy nyomban behúzhatná a tücsköt. Egy alkalommal negyvenszer ismételtük meg ezt az eljárást, és mindig ugyanazt az eredményt kaptuk.2 Ez a történet nem egyedülálló. Ha a kiscsirke nem látja saját vagy csirketársai lábát, hiába van előtte étel, éhenhal. A csirkeláb látványa kell neki a csipegető ösztöne aktiválásához.3 A kiskacsa születése után az első mozgó tárgyat követni kezdi - s élete végéig fajtársának tekinti, még ha az a valami egy pöttyöslabda is.4 Bizonyos jelformákhoz szoktatott tyúkok nem ismerik fel a jelet, ha fordítva mutatják nekik.5
A mézelő méhek idegenként támadják meg az anyát ha nem a megszokott magasságban repül. 6 Egy óriási tojás látványának hatására sok madár elhagyja fészkét és a nagy tojást igyekszik inkább megülni.7 Más madarak ha túl sok ennivalót kapnak, a fiókák tátogásának hiányát tapasztalva halottként kezelik őket, s kilökik mindet a fészekből. 8 Halak, mókusok, kutyák, macskák végeznek ásó, kaparó mozdulatokat kemény felületeken, láthatóan nem véve észre az eredménytelenséget.9

Ezek a példák azt mutatják, hogy bár a legtöbb állat a saját környezetébe helyezve igen intelligensnek tűnik, ha valami váratlan történik, fény derül arra, hogy fogalma sincs arról mit és miért csinál. Vajon kimutatható ilyesmi az ember esetében is? Nisbett és Wilson kísérletei épp ezt vizsgálták.

Ha a kísérleti személyeket arra kérték, hogy válasszanak több azonos harisnya közül, azok általában a jobb oldalit vették el. Mikor megkérték őket, hogy magyarázzák meg választásukat, nem létező minőségi különbségekre vagy személyes preferenciákra hivatkoztak, anélkül, hogy felismerték volna, hogy a harisnya helyzete volt az, ami meghatározta választásukat. Mikor ezt közölték velük, tagadták, hogy így lenne.

Egy másik vizsgálatukban egy olyan ember külső megjelenését kellett megítélni, aki az egyik esetben barátságos, a másikban ellenséges módon viselkedett. A kísérleti személyek ugyanazt az embert kevésbé vonzónak ítélték, mikor viselkedése ellenséges volt. Mikor megkérdezték, mi befolyásolta ítéleteiket, nem utaltak arra, hogy a célszemély viselkedésének bármiféle hatása lett volna - s mikor ezt megmondták nekik, az előzőhöz hasonló módon tagadták azt. 10

Salk azt fedezte fel, hogy a legtöbb nő inkább a bal oldalon tartja gyermekét. Ezzel kapcsolatos kutatása során, mikor az okokról kérdezte a nőket, a jobb kezesek azzal érveltek, hogy a jobb kezük így szabad marad, és nyugodtan tudnak vele dolgozni, míg a bal kezesek indoka az volt, hogy nyilvánvalóan az ügyesebb kezükkel tartják a gyereket, nehogy leessen. Manning, Heaton és Chamberlain (1994) később csimpánzok és gorillák esetében is felfedezte ezt a viselkedésbeli sajátosságot, amely egyik magyarázata az lehet, hogy a gyermek így közelebb van az anyja szívéhez, melynek hangja megnyugtatja, biztosítva őt a védelem közelségéről.11

Egy sokkal közvetlenebb módszerrel mutatta ki Michael Gazzaniga, hogy agyunk hajlamos racionális magyarázatokat kreálni tetteinkkel kapcsolatban. A hasított agyú betegek agyféltekéit műtétileg elválasztották egymástól epilepsziájuk kezelése érdekében. A nyelv áramkörei a bal féltekében vannak, és a látómező bal oldalát az ettől elválasztott jobb félteke észleli, így a hasított agyú személy beszélni képes része nincs tudatában a világ bal oldalának. De a jobb félteke is aktív, és képes a bal látómezőbe vetített egyszerű utasítások ("Menj" vagy "Nevess") végrehajtására. Amikor a beteget (pontosabban bal féltekéjét) megkérdezik, miért ment ki a szobából (miközben tudjuk, hogy a jobb féltekének adott utasításra tette), leleményesen így válaszol: "Hogy hozzak egy kólát." Amikor megkérdezik, miért nevet, azt mondja: "Fiúk, ti minden hónapban eljöttök tesztelni engem. Micsoda foglalkozás!"12

De nincs szükség ilyen kísérletekre ahhoz, hogy rámutassunk tudatlanságunkra. Elég néhány egyszerű kérdést feltenni: miért érdekli a férfiakat a nők melle? Miért zavar minket, ha kedvesünk mással is folytat viszonyt rajtunk kívül? Miért nevetünk bizonyos dolgokon, s másokon miért nem? Mi az értelme a bosszúállásnak? A legtöbb embernek van valamiféle naív gondolata ezekkel kapcsolatban, de az igazi válasz megtalálásához az evolúcióelméletre volt szükség - és ezen válaszok igencsak különböznek minden más próbálkozástól.13
Az embernek tehát bár gyakran van racionálisnak tűnő elmélete arról, hogy mit miért csinál, a tüzetesebb vizsgálat azt mutatja, hogy saját cselekedeteink magyarázatában is ugyanúgy sötétben tapogatózunk, mintha csak más állatok viselkedését vizsgálnánk.


Következő oldal Következő oldal
© halmaz.hu