Halálos oktatás

Oktatási rendszerünknek legalább két gyermekbetegsége van: a frontális oktatási technika és a vizsgáztatási rendszer. Cikkemben meglehetősen gorombán szólok az oktatás feleslegességéről, és sokkal derűsebben a rogersi tanulásról.

Orális szolgálat

Elképesztően gyenge memóriám van. Mindig problémáim voltak az idegennyelv tanulással, nehezen tudtam megjegyezni az évszámokat, neveket, tényeket. Kifejezetten gyenge tanuló voltam: képtelen voltam bemagolni a verseket, felmondani a földrajz- és történelemleckéket.

A gimnáziumba való felvételi volt a legfontosabb tanulmányi megmérettetés, melyben valaha is részem volt. Tizennégy évesen már voltam annyira érett, hogy felfogjam a helyzet jelentőségét: hittem, hogy ettől a vizsgától múlik az életem. Három tárgyból kellett a lehető legjobbat nyújtanom ahhoz, hogy a város rangos iskolájának informatika tagozatára bejuthassak. A matematika és a magyar irodalom jól ment, a román nyelvvel azonban alapvető problémáim voltak. Tudtam, hogy a felkészülés nyolcvan százalékát arra kell fordítanom, hogy bemagoljam a több tucatnyi irodalmi elemzést, mert nem uralom eléggé a nyelvet ahhoz, hogy IQ-ból jól vizsgázzak.

A felvételi felkészítők egyikén szemrebbenés nélkül azt mondtam a tanárnak, hogy "Tudor Vladimirescu a trimis pe soldatii sai pentru a-l sugi pe XY" (Tudor Vladimirescu elküldte a katonáit, hogy orálisan kielégítsék XY-t). A "sugi" és a "sluji" szavak között kevés a kiejtésbeli különbség, az egyik azonban orális gyönyörszerzést, a másik pedig szolgálatot jelent. Ilyen szintű nyelvismerettel felvértezve meglehetősen nehéz feladatnak tűnt az elvárt mércének eleget tenni. Végülis hosszas magolás eredményeképpen sikerült elégségesre vizsgáznom...

Első éves gimnazistaként zseniális román tanárnőt kaptunk. Vége volt a magolásnak, az értelmetlen és agyelszívó én diktálom te leírod és megtanulod típusú oktatásnak. Ehelyett az óra elején provokatív témákat fogalmazott meg, majd érvelésre biztatott bennünket. Minden elhangzó gondolatot nyugtázott, függetlenül attól, hogy éppenséggel jó volt, vagy sem. Néhány hét leforgása alatt sikerült elérnie azt, hogy a hagyományos, passzív légkör helyett gondolatébresztő viták dominálják a tanórát. Esélyünk sem volt nem tanulni ilyen légkörben.

A hiteles tanár

A tanár személyisége határozza meg, hogy eredményes vagy sem az, amit csinál. Ha egyetlenegy jellemzőt kellene kiemelnem, mely meghatározza a tanári eredményességet, akkor a hitelességre voksolnék. A hiteles személy jelenléte elfogadást, stabilitást és gondolati kongruenciát feltételez. Hiába minden tárgyi tudás, ha emberünk nem érzi át, nem hiszi és nem vallja azt, amit tanít.

"Arra a meggyőződésre jutottam, hogy kizárólag az a tanulás befolyásolja jelentősen az ember viselkedését, amely felfedezésen alapul és amely egy belső igényt elégít ki. [...] Az ilyen felfedezésen alapuló tanítást - azt az igazságot, amelyet egy belső igényből, élményből szereztünk - nem lehet közvetlenül kommunikálni mások felé" (Carl. R. Rogers: Valakivé válni, 344. old).

A tanulás felfedezés. Minden egyéb módon szerzett ismeret üres, tartalomtól mentes fölösleg. Ha vágyom rá, hogy megismerjem, akkor a megszerzett tudás valamilyen belső hiányt pótol. Lelki gazdaggá tesz. Amennyiben rám tukmálják, letolják a torkomon, tömnek vele, mint egy libát, fölösleges terhet veszek magamra általa.

Aparigraha - az erkölcsi norma

A jóga egyik erkölcsi alapelve az APARIGRAHA, a gyűjtéstől, felhalmozástól való tartózkodás. Elsődleges értelme a tárgyi javak felhalmozására vonatkozik. Tágabb értelme az egyéni fejlődéshez szükségtelen gondolatoktól, érzésektől, tudástól való tartózkodást is magába foglalja. Ne kínozzuk magunkat fölösleges információkkal: csak arra fókuszáljunk, amit tudni akarunk, amire kiváncsiak vagyunk!

A hagyományos, frontális oktatás ellehetetleníti ezt az elvet. Hogyan irányíthatja egy külső személy az explorációs vágyunkat úgy, hogy órákon át monologizál?!