Tudomány / Pszichológia / A megközelítési módokról

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

A megközelítési módokról

Vannak olyan közhelyek, amiket szerintem a legtöbb ember nem igazán ért. Nem csak az olyan félrefordításokra gondolok, mint például a "kivétel erősíti a szabályt"1, hanem az olyan sokkal nyilvánvalóbbnak tűnő gondolatokra is, mint például hogy sokat kell olvasni ahhoz, hogy okos legyél, vagy hogy a dolgokat több oldalról is meg kell vizsgálni. Ami például az olvasást illeti, a közfelfogásban mintha úgy élne, hogy mindegy, mit olvasol - ha valaki például elég sok irodalmi alkotást olvas, egy idő után igen művelt lesz. Nos, legalábbis igen nagy ismerettel rendelkezik majd az irodalmi művekkel kapcsolatban; nem feltétlenül hasznos azonban más dolgokról kérdezni a véleményét: egy másik közhely épp arról szól, hogy a humán műveltségű emberek jelentős hányada mennyire műveletlen ha bármi egyébről van szó.2 Jelen cikkemben leginkább a harmadjára említett közhelyet fogom kifejteni: a dolgok több megközelítési módját.

Naív vagy népi pszichológiának a tudományban azt a veleszületett pszichológiai képességet nevezik, melyet az emberek egymással szemben szoktak alkalmazni hétköznapi találkozásaik során. Ilyen például az, hogy a másik embernek vágyakat, érzéseket, gondolatokat tulajdonítunk vagy hogy úgy gondoljuk, hogy a másik úgy gondolja, hogy mi úgy gondoljuk, hogy ő gondolkodik. A naív pszichológiához hasonlóan beszélhetünk naív filozófiáról is - ez a veleszületett gondolkodási módszereink, a naív pszichológia és a mindennapi tapasztalatok találkozásából kialakult filozófiai elméleteket jelöli. Erről a későbbiekben bővebben fogok szólni.

A naív filozófia terméke, hogy a dolgokat több oldalról is meg kell vizsgálni. Azonban, miként az olvasásnál se csak arról van szó, hogy valamit olvasni kell, itt is jóval több van a dolog mögött, mint amit e gondolat alapján az átlagember hisz. Miközben hagyományosan "vízszintesen" szokták az emberek körüljárni a dolgokat, a vizsgálódásnak van egy "függőleges" aspektusa is. Mit is értek ezen?

Dennett három fő vizsgálódási szintet különít el3: fizikai, tervezeti és intencionális alapállást. Példája szerint egy sakkprogramot vizsgálhatunk fizikai szinten, részecskéről részecskére leírva a működését, tervezeti szinten, végigbogarászva a programkódot vagy intencionális alapállásból, vágyakat (nyerni akar), gondolatokat (azt várja hogy én ezt fogom lépni), ismereteket (tudja hogy hogyan kell játszani) tulajdonítva neki. A fizikaitól az intencionális szintig haladva a dolgokat egyre kevésbé pontosan fogjuk tudni megjósolni4, cserébe viszont jóval gyorsabban, egyszerűbben tudunk előrejelzést adni arra vonatkozóan, hogy mi fog történni (például nem kell a sakkprogram forráskódját végigelemezni, elég ha feltesszük, hogy nyerni akar stb. és ezen feltevések alapján próbáljuk kitalálni, hogy mit fog csinálni).

Mivel a hétköznapok során többnyire nem áll módunkban részecskéről részecskére vagy minden agyi műveletet figyelembe véve kezelni az embereket, másokkal és magunkkal szemben is általában intencionális alapállást kell felvennünk.5 Intencionális alapállásból indul ki tehát a népi pszichológia és sok esetben a népi filozófia is. Ez az intencionális alapállás azonban mint láttuk, a dolgoknak csak közelítő leírását adja. A dolgok ilyen módon való kezelése akkor se ad pontos képet, ha minden irányból körüljárjuk őket. Egy pontos eredményhez nem csak nézőpontot, de "nézőmódszert" is váltani kell. Ennek hiánya a naív filozófiában igen sok helyen megmutatkozik. A továbbiakban igyekszem majd példákat mutatni erre.

Mindenekelőtt alkalmazzuk az előbb vázoltakat önmagukra. Fizikai szinten nézve természetesen csak részecskék és kölcsönhatások vannak6. Ez az egész itt vázolt elmélet fizikai szinten nézve tehát nem valamiféle önálló létezéssel bíró dologról szól: az, hogy a dolgokat kezelhetjük fizikai, tervezeti és intencionális szinten, egy tervezeti szintű elmélet. Tervezeti, mert evolúciósan kifejlődött, az emberi gondolkodást jellemző rendszerekről szól. Ha a birtokunkban lenne a dolgok olyan fizikai szintű leírása, amelynek segítségével megfelelő idő alatt pontosan modellezni tudnánk hogy az emberek miképp gondolkodnak a dolgokról, akkor nem lenne szükség erre a közelítő leírásra. Fizikai szinten nézve tehát az itt kifejtett elmélet hamis. Ugyanakkor nem önkényes: bizonyos pontossággal képes leírni azt, hogy a dolgok hogyan történnek. A fizikai leírás szintjét valóban alkalmazzuk a fizikában, a tervezetit például más természettudományokban, az intencionális szintet pedig többnyire a köznapi életben. Ilyen értelemben tehát a Dennett-féle szintek feltételezése jó közelítése a dolgoknak. Ha ugyanezt most fizikailag akarnánk leírni, a jelenlegi tudásunk kevés lenne, hogy bármit is mondjunk ezekről a dolgokról.

A fizikai szintnél magasabb szintű leírási módok szigorúan véve nem feltétlenül önellentmondás-mentesek. Semmi se garantálja ugyanis, hogy az olyan gondolkodást megkönnyítő absztrakciók mint a 'szeretet', a 'csirke' vagy a 'kovászos uborka' tökéletesen önellentmondás-mentes leírását adják a fizikai valóságnak. A csirkével például eljátszhatom hogy sejtenként kicserélem valamilyen vele kompatibilis robotsejt-komplexumra, de minden sejtcsere után megkérdezem, hogy csirke-e még amit látunk. Egyetlen robotsejt miatt nyilván senki se nevezné másnak (ha mégis, ez ellentmondana annak, hogy a csirke csirke marad pl. ha belevágok a tollába és odaragasztok helyette egy papírfecnit) - és ezt a mintát követve egyesével eljutunk addig míg végül a robotot is csirkének nevezzük.

Ugyanez a probléma nem fordul elő fizikai szinten. A 'csirke' egy idealizált rendszerben működő fogalom, ahol a dolgok vagy csirkék vagy nem. A fizikai világ szintjén azonban nincsenek csirkék, ott csak részecskékről beszélhetünk. Egy részecske-kompexum viselkedhet úgy, ahogy azt a csirkéktől elvárjuk, de fizikailag nincs ezen részecskékre semmiféle 'csirke' címke ráaggatva, így hogy mi magasabb szinten mit is tartunk pontosan csirkének, az tetszésünkre van bízva. Ilyen értelemben absztrakció tehát a 'csirke', s emiatt nem adják pontos és önellentmondás-mentes képét a valóságnak a hétköznapi beszéd során használt szavaink.

Nézzünk tehát néhány példát arra, miként lehet a dolgokat "függőlegesen is körüljárni"! Vegyük sorra az "emberiség nagy kérdéseit" - azokat a kérdéseket, amikre már tudjuk a választ, a legtöbb ember azonban mégis megragad az intencionális meséknél.


Következő oldal Következő oldal
© halmaz.hu