Szabad akarat

A naív filozófiai elméletek gyakran tekintik az embert szabad akarattal rendelkezõ lénynek. Bár eme nézet tarthatóságát már a tervezeti szintû leírások, például az evolúciós pszichológia⁷ is jelentõsen behatárolja, fizikai szinten nézve az egész probléma két lehetõségre redukálható:

1. A részecskék jelenlegi állapotából pontosan következik a késõbbi állapotuk, a világ tehát determinált, nincs szabad akarat.
2. A részecskék jelenlegi állapotából nem következik pontosan a késõbbi állapotuk, szerepet kap a véletlen is, a világ tehát a véletlen által van determinálva - egy véletlen által vezérelt embernek azonban semmivel nincs több szabad akarata, mint egy determináltnak.

Ez látszólag ellentmond annak a tapasztalatunknak, amelyet intencionális szinten úgy fogalmazunk meg, hogy dönthetünk arról, mikor mit csináljunk. Ez a probléma azonban megoldható. Fentebb már kifejtettük, hogy mivel se fizikai, se tervezeti szinten nem férünk a hétköznapok során az agyunkhoz, nem leszünk képesek pontosan megjósolni azt, hogy mit fogunk csinálni. Márpedig ha nem tudjuk megjósolni hogy mit fogunk csinálni, akkor joggal érezhetjük úgy, hogy még bármit csinálhatunk.⁸

Mi lesz velünk a halál után?

Mint fentebb a csirke esetében kimutattuk, intencionális szinten a dolgokról való gondolkodás és kommunikáció megkönnyítése érdekében egységes létezõnek kezelünk olyan dolgokat, amik fizikai szinten nem önálló rendszerek. Mivel önmagunkat is valamiféle egységnek kezeljük - amire evolúciós értelemben megvan minden okunk -, kézenfekvõnek tûnik a gondolat, hogy halálunk után majd történik velünk valami, valami tudatosan megélhetõ dolog. Ez azonban csak az intencionális alapállásunk mellékterméke: fizikai szinten nézve nincs olyan egység, hogy "én", nincs "tudat" - csak részecskék vannak, amiknek a viselkedése leírható különbözõ szinteken. Azt pedig, hogy mi lesz ezekkel a részecskékkel halálunk után, meglehetõsen jól le tudjuk írni tervezeti szinten. Gondoljunk csak a temetõre...

Az élet értelme

A dolgok értelme is intencionális szintû fogalom. Tervezeti szinten a "Mi értelme?" kérdést elsõ közelítésben úgy lehetne megfogalmazni, hogy "Hogyan szolgálja az adott rendszer célját?", vagy "Mi célt szolgál?". Itt azonban a 'cél' maga is intencionális fogalom, csak képletesen használjuk - az evolúciónak például nincsen célja, de az, ahogy bizonyos dolgok valamilyen oknál fogva fennmaradnak, jól leírható úgy is, mintha valamilyen cél érdekében maradtak volna fenn. Ilyen esetekben tehát pontosabb megfogalmazás az, hogy "Mi az oka?". Ez pedig már végigvihetõ egészen a fizikai szintû leírásig. A dolgoknak fizikai szinten oka van - vagy az sincs, lásd kvantummechanika -, nem pedig célja vagy értelme. A "cél" csak egy absztrakt fogalom, ami megkönnyíti a dolgok kezelését. A kérdés tehát, hogy mi az élet értelme, csak mellékterméke annak, ahogyan a dolgokról gondolkodunk. A válasz az, hogy az életnek nincs se értelme se célja. Az a fogalom, hogy "cél" vagy "értelem", intencionális - minél jobban hasonlít valami egy intencionális rendszerre, annál hasznosabb annak viselkedésének megjóslásához, az élõvilág maga azonban nem intencionális rendszer, így ebben az esetben hibás eredményre vezet az ha felteszünk róla egy intencionális kérdést és elvárjuk hogy legyen egy hagyományos intencionális válasz is.