Tudomány / Pszichológia / Az öngyilkosság mint adaptív viselkedés

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Az öngyilkosság mint adaptív viselkedés

Ha az öngyilkosságot evolúciós szemszögbôl vizsgáljuk, elsô ránézésre teljesen lehetetlen vállalkozásnak tűnik megmagyarázni, miért nem haltak ki az erre hajlamos emberek. Tüzetesebb vizsgálat azonban rámutathat, hogy önmagunk megsemmisítése akár adaptív értékű is lehet.

A szelekciós mechanizmus a gének között zajlik. Mivel szüleink génjeink felét ôrzik magukban, s testvéreink, rokonaink csakugyan birtokolják génkészletünk adott százalékát, szaporodásunk kiváltható rokonaink önreprodukciójának segítésével. Ha nem lesz utódunk, ellenben szüleinket segítjük további két utód létrehozásában, genetikailag ugyanoly hasznosan ténykedtünk. Ezt nevezzük rokonszelekciónak.

A rokonszelekciós elmélet készen tárja elénk az öngyilkosság esetleges adaptív értékét. Az öngyilkosság adaptivitásához két kritérium teljesülése szükséges: hogy jövôbeli reprodukciós esélyeink rendkívüli módon lecsökkenjenek, valamint hogy családunknak terhet jelentsünk, ezzel rontva fitnesszüket. Ha e két feltétel fennáll, génjeink terjedését halálunk szolgálja leginkább. ôseink zárt csoportjaiban az ilyen körülmények könnyebben állhattak elô, mint a mai megapopulációban.

Az egyik lehetséges ellenvetés, hogy az öngyilkosságok nagy részében ezen feltételek nem adottak. Viselkedésünk kialakulását azonban nem a mai életkörülmények alakították. Ami ma csupán egy rossz periódusnak tűnik, az néhány ezer éve egy zárt csoportban - melynek tagjaitól, eszméitôl függött az egyén, melyben mindenki tudott mindenkirôl mindent, melyben a közösség véleménye élet-halál kérdése lehetett - genetikailag kilátástalan helyzetnek számíthatott.

A sikeres öngyilkosságok mellett nagy szerepe van a sikerteleneknek is: mivel esetleges halálunk rendkívüli mértékben ronthatja rokonaink génjeinek terjedését, egy sikertelen öngyilkosság nagy eséllyel sok külsô támogatást eredményez, amely fitnesszünk növekedéséhez vezet.

Az elmélet előrejelzése szerint a legtöbb öngyilkosság oka szociális kilátástalanság érzése, reprodukciós esélyek minimálisra csökkenése, illetve a család íly módon való tehermentesítésének vágya. Mindezen felül természetesen kultúrális (memetikai) okok is szerepet játszhatnak egy-egy öngyilkossági kísérlet esetében.

Szerző: V.

© halmaz.hu