Tudomány / Pszichológia / A szabad akaratról

Linkajánló

A szabad akaratról

A szabad akaratról keringő sokféle ezoterikus gondolat, a sors, az eleve elrendeltetettség babonás értelmezései miatt engem is igen sokan félreértettek, mikor arról írtam, hogy nincsen szabad akarat. A materialista felfogásból következő szabad akarat hiánya az előbbiekhez képest egészen különböző.

Amennyiben elfogadjuk, hogy részecskékből állunk, viselkedésünk, gondolataink végsősoron visszavezethetőek a fizika törvényeire, akkor a szabad akarat problémája két lehetőségre redukálható:

  1. A részecskék jelenlegi állapotából egyértelműen következik a későbbi állapotuk, a világ tehát determinált, s íly módon nincs szabad akarat.
  2. A részecskék jelenlegi állapotából nem következik egyértelműen a későbbi állapotuk, szerepet kap a véletlen is. Mivel azonban a véletlen által meghatározott viselkedésű embernek ugyanúgy nincs szabad akarata, mint az ok-okozatiság által determináltnak, ez a lehetőség sem engedi meg a szabad akarat létezését.

A meghatározottság tehát a részecskék szintjén érvényesül: nem arról van szó, mint ahogy például egyes "jósnők" állítják, hogy akármit is csinálsz, holnap reggel mindenképp találkozni fogsz valamilyen módon a Pistivel; a sorsod nem 'nagy vonalakban' van vázolva, és nem is 'megírt', olyan értelemben legalábbis, hogy senki se tervezte meg előre és senki se tudja, hogy mit fogsz csinálni. Az állítás mindössze az, hogy részecskék jelenlegi állapotának ismeretében elvileg ki lehetne számolni, hogy mikor mit fogsz csinálni, vagy - ha a véletlen is szerepet játszik a részecskék viselkedésében - bár kiszámolni nem lehet, de semmilyen módon nem tudsz hatni rá, mivel te magad is az említett részecskékből állsz.

Az első szokásos ellenvetések többnyire úgy néznek ki, hogy a vitapartnerem elkezd ugrálni, vagy valami más szokatlan dolgot csinál, arra gondolva, hogy erre senki se számít. A "mi van akkor, ha most hirtelen felugrok" típusú érvek azonban az egész rendszer meg nem értéséről tanúskodnak: nem arról van szó, hogy nincs szabad akaratod, s ezért én, vagy bárki más meg tudja mondani előre, hogy mit fogsz csinálni. Senki sincs birtokában azon információknak, ami alapján pontosan be lehetne jósolni a viselkedésed, hiszen ehhez ismerni kellene minden részecskéd helyzetét és impulzusát, valamint minden olyan részecskét is, amely a megjósolandó időintervallumon belül hatással lehetne rád. Ezt a kvantummechanika nem teszi lehetővé. Még ha igaz is az, hogy a viselkedésed leírásához elég molekuláris szinten leírni téged, akkor sincs jelenleg elég információja senkinek ahhoz, hogy pontos jóslásokat tegyen. A szabad akaratod illúziója éppen abból fakadhat, hogy te magad se tudod pontosan kiszámítani, hogy mit fogsz tenni, s így olybá tűnhet, hogy még bármit tehetsz. Az tehát, hogy meglepsz egy másik embert, semmit se mond arról, hogy van-e szabad akaratod. A természet semmin se lepődik meg.

Hasonló a válasz az olyan kérdésekre, minthogy például mi értelme annak, hogy előre "meg van írva", hogy a kezed épp lóbáljad - hiszen nem befolyásol semmi lényegeset. A természet nem foglalkozik azzal, hogy ki mit tart lényegesnek és mit nem, a természet nem célokat követ, a fizikai történések nem azért történnek, mert azoknak valamiféle értelmük van. A természet csak teszi a maga dolgát - ahogy Richard Feynman mondta.

A szabad akarat nem genetikai kérdés. A részecskék szempontjából teljesen mindegy, hogy a gének, vagy a kultúra határozza meg egy adott tevékenységedet. A kultúrát is a gének teszik lehetővé s végsősoron mindkettő visszavezethető a fizikai történésekre. Ami fizikailag igaz, nem lesz kevésbé igaz, ha egy magasabb, mondjuk biológiai nézőpontból vizsgáljuk. A evolúcióelmélet jóslatai szerint egyébként a szabad akarat, még ha fizikailag lehetséges is lenne, nem terjedne el, mivel a szabad választás rontaná a gének elterjedésének hatékonyságát. Ezt egyébként az evolúciós pszichológia eredményei messzemenően alátámasztják: amit mi szabad választásnak élünk meg, valójában olyan választások, amik az adott környezetben várhatóan a legjobban szolgálják genetikai érdekeinket.* Persze nem kell, hogy minden viselkedési formánk ilyen értelemben adaptív legyen. A biológia a kémián keresztül a fizikára vezethető vissza, s a determinizmus (vagy a véletlen általi meghatározottság) ezen a szinten hat.

Sokan bajban vannak a fentiek életvitelre való következményeivel is. Az, hogy nincs szabad akaratod, semmit se mond arra nézve, hogy mit kellene csinálnod. A 'van'-ból legfeljebb a 'lesz' következik, a 'kellene lennie' nem. Tehát nyugodtan mondhatod azt, hogy "ó, hát ha nincs szabad akaratom, akkor leülök ide és nem csinálok semmit" - ezt megteheted, de nem sokat érsz vele. Legfeljebb unatkozni fogsz. Az se következik a szabad akarat nem létéből, hogy úgy kellene beszélned ezentúl, mint aki nem képes befolyásolni, hogy mit tegyen. Mivel senki se tudja pontosan, hogy mit fogsz tenni, a mostani szóhasználat nagyon hasznos és az, hogy a dolgokat másképp nevezzük, nemigen változtat a dolgokon. A törvényeket se kell megváltoztatni, csak mert szegény bűnöző nem tehet róla, hogy rabolt - a bűnözőket nem azért zárjuk be, mert "rosszak", hanem mert veszélyesek lehetnek a társadalomra, és mert ez jó elrettentő erő lehet stb.. Attól, hogy nincs szabad akaratunk, a dolgok ugyanúgy hatással lesznek arra, hogy mit csinálunk.

A szabad akarat hiánya tehát semmit se mond arról, hogy mit kellene csinálnod. Miközben a rivális elméletek sokszor csak kitolják a megválaszolandó kérdést, mindeközben olyan feltételezésekre épülnek, melyekben semmi okunk hinni, és ráadásul sok esetben a tudomány eredményeinek is ellentmondanak, ez az elmélet teljesen összhangban van az eddigi eredményekkel, nem igényel semmilyen alaptalan feltételezést és egyértelmű magyarázatot ad arra, hogy miért érezzük úgy, hogy szabad akaratunk van.

* lásd pl. Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia

Szerző: V.

© halmaz.hu