b. A testméret változása
Talán kódolva van egy ösztön az emberi idegrendszerben, amelyik a testi fejlődést a cselekvési lehetőségek mértéke szerint szabályozza. Talán a növekedési hormonok mennyisége, vagy valami más, ami a növekedést szabályozza összefüggésben van a cselekvési lehetőségek tudatával. Az emberi faj fejlődése során annál több értelme volt a növekedésre késztetettségnek, minél több tápanyag állt rendelkezésre, sőt a tápanyagok hiányában megjelenő késztetettség talán még kárt is okozhatott mondjuk azzal, hogy a fejlődő és a már kifejlett példányok esetében egyaránt növelte az éhségérzetet és az ezzel járó stresszt. Az viszont, hogy mennyi tápanyag állt rendelkezésre, arányos volt a cselekvési lehetőségek mértékével. Egy sivatagos vidéken az emberek cselekvési lehetőségei kisebbek, mint ahol elegendő mennyiségű ipari és mezőgazdasági nyersanyagot találhatnak, s ebből adódóan ott a valóban hiányos élelmezés mellett ez az ösztön is kisebb méretet idézhet elő. Ha ez így van, akkor a mai fiatalok már-már egészségtelen testmagassága összefüggésbe hozható a soha nem látott cselekvési lehetőségekkel, amelyek az élelmezéssel ellentétben pontosan az akcelerációval egy ritmusban növekedtek meg. A modern tömegkommunikációs és tömegközlekedési technikák, a számítógépek talán olyasféle szupernormális ingerekként működnek a növekedésünket szabályozó ösztöneink számára, mint a rajzolt szexcsalik a nemi ösztöneink számára. Ha a szigetekre betelepült állatok mérete hamarabb lecsökken, minthogy azt pusztán genetikai szelekcióval magyarázni lehetne, akkor az legalábbis nem mond ellent ennek a feltételezésnek. (A szigeteken megnövő állatfajok talán a számukra kedvezőbb ökoszisztémára és nem az élettér méretére reagálnak.) A halak élettér méretéhez igazodó mérete pedig különösen nem mond ellent ennek a feltételezésnek.
c. A jellem változása
Ami a jellem megváltozását illeti, annál szintén találhatunk olyan mechanizmusokat, amelyek a kényszeresség és a figyelem csökkenésével a cselekvési lehetőségek növekedésére válaszolnak. Egy olyan világban, ahol a cselekvési lehetőségek tágak, fennáll annak a veszélye, hogy ez szabadosságba és állandó követelődzésbe fajul. A római császárok közül sokan az ellenállás hiányába őrültek bele, s ehhez hasonlít számos fiatal helyzete is, akiknek utasításait a gépek automatikusan hajtják végre. Ebben az élethelyzetben a figyelem sokszor lecsökken, hiszen az ellenállás hiányában nincs meg sem az ellenállás előli menekülés érzelmeinek (a félelemnek és a fájdalomnak) a figyelme, sem az ellenállással szembeni támadás érzelmeinek (a haragnak és az undornak) a figyelme, sem pedig a célok eléréséért kifejtett konstruktív tevékenység (a szeretet és a konstruktív akarat) figyelme. Ez természetszerűleg következik az evolúció körülményeiből, amelyek között a veszélynek és a nehezebben kihasználható kedvező alkalomnak kellett felkeltenie a figyelmünket, a biztonságnak és a könnyen teljesíthető tevékenységeknek viszont kevésbé. (Megjegyzem, hogy a cselekvési lehetőségek kitágulása nem vezet feltétlenül a figyelem csökkenéséhez. Egy sajt formájú WC ülőkének talán romboló hatása van a gyermek fejlődésére, hiszen erről inkább elmondható, hogy a szabadosságra késztet, a Larousse diákenciklopédia viszont, amelyik több képet és információt tartalmaz bármelyik középkori kódexnél, már inkább a szabadságra. Mindez azonban nem csak a termékektől függ, hanem attól is, hogy a termékek használatában a szülők képesek-e gyermekeiket az ésszerűség fegyelmére nevelni. Amiben persze megint csak helyet kap az ésszerűtlen cselekvések rosszallása, mint a cselekvési lehetőségek korlátozása.)
Akiket gyermekkorukban semmibe vesznek, azok felnőttkorukban hajlamosak a csökönyösségre. Hasonlóképen hajlamosak lehetnek a csökönyösségre azok, akik keveset keresnek és alárendelt beosztásban dolgoznak. Ennek oka, hogy az ilyen emberek sokszor kényszerültek szelfjük feladására, s ezért ha változtatni kellene a gondolataikon, akkor azokat nem képesek kivetni szelfjükből, hanem megalázó visszavonulásként értékelnék ki megváltoztatásukat. Ami azzal az evolúciós körülménnyel hozható összefüggésbe, hogy az, ami egyszer veszélyes volt, mint a tűz vagy az oroszlán, az általában máskor is veszélyesnek bizonyult. A korábban veszélyesnek tapasztalt dolgok a környezetünk megfigyelése során később is hajlamosak a figyelmünkbe robbanni, és minthogy az ilyen embereket sokszor és nagy mértékben kényszerítették az elképzeléseik feladására, a gondolataik megváltoztatását reflexszerűen ezzel azonosítják. Még akkor is, ha ezeket a gondolatokat korábban mások kényszerítették rájuk, s azért is ragaszkodnak hozzájuk, mert öntudatlanul félnek a büntetéstől és a jutalom elmaradásától. A cselekvési lehetőségek tágulása megszabadít ettől a kényszerességtől, noha előidézheti a kényszerességnek egy másik fajtáját, ami akkor jelenik meg, ha valaki egy nem várt ellenállásba ütközik. Ha ugyanis valaki nem képes teljesítményeket kifejteni egy akadály semlegesítéséért, de megszokta, hogy a kívánatai teljesülnek, akkor az akadályokkal szembesülve könnyen a tehetetlen tombolásba csúszhat.
d. Korreláció a testméret és a jellem változása között
A jellem és a testalkat korrelációjára utalhat a leptoszom – piknikus - atletikus tipológia. Illetve a mi szempontunkból különösen érdekes az, hogy a kolerikus vérmérséklet feltűnő gyakorisággal jár együtt az összenyomott, alacsony testalkattal. A kolerikusok világnézetét a felfokozott önzés és a banda szabályainak kényszeres követése, a figyelem összpontosítása határozza meg, tehát pontosan az, aminek ellentétét a magas testalkattal kapcsolatba hoztuk. Mindazonáltal ezek a példák önmagukban nem árulják el azt, hogy van-e kauzális összefüggés testméret és a jellem változása között.
Szerző: Ritter Teodor, 2005.10.23.Előző oldal |