A szőnyegkereskedő esete
Rendes szokásomhoz híven néhány évvel ezelőtt betértem egy budai szőnyegkereskedésbe, hogy átnézzem a kínálatot. Nem szőnyegvásárlás céljából, hanem mert a nomád szőnyegeken gyakran látni írástörténeti jelentőségű, székely rovásjelekkel rokon szimbólumokat. E jelenségre a kitűnő szemű Szekeres István barátom hívta fel a figyelmemet. Később aztán magam is találtam néhány szőnyeget, amelyre székely rovásjelekkel genetikus kapcsolatban lévő jelképeket szőttek, s e példák segítettek is egyik-másik rovásjel eredeti szóértékének tisztázásakor (2. ábra).
2. ábra. Világmodellt ábrázoló szőnyegek, székely rovásjelekkel rokon jelképekkel, mindkét szőnyegen megjelenik a világközép négy szent folyója
balra: török gördesz imaszőnyeg, világmodelljének belsejében a "b" (Bél, belső) rovásjel megfelelője
jobbra: kirgiz szőnyeg, sarkain az "s" (sarok) rovásjel megfelelőjével
A szimbólumok többségét a szőnyegkereskedők is ismerik, de többnyire más néven tartják számon, másként magyarázzák őket.
Nos, az említett budai szőnyegkereskedésbe betérve a köszönés után sorra vettem a falra akasztott szőnyegeket, gyorsan átnézve, hogy találok-e közöttük számomra is érdekeset. Az üzlet vezetője, vagy tulajdonosa, egy ötvenes éveiben járó hölgy, előjött a hátsó traktusból és megkérdezte, hogy segíthet-e. Ez rendjén való is volt, mert rajtam kívül más érdeklődő nem tartózkodott a boltban. Mivel a vásárlás nem állt szándékomban és nem akartam indokolatlan üzleti reményeket ébreszteni, mintegy mentegetőzésként elmagyaráztam a jövetelem írástörténeti célját. Úgy tűnt azonban, ezzel még inkább felkeltettem a hölgy érdeklődését, akinek őszinte örömére szolgált egy szakértő felbukkanása a boltjában. Felváltva magyaráztuk el egymásnak, melyik minta mit jelent a szőnyegesnek és mit jelent egy írástörténésznek. Mivel a minták többnyire ősvallási tartalmat hordoznak, nem kerülhettem el ezek kifejtését sem. A szőnyegek szent szimbólumait felsorolva szóba került a világmodell, a világoszlop (a Tejút és lépcsős hegyek), valamint az Ószövetségben is szereplő négy szent folyó. Nem is lett volna semmi baj, ha e folyókról szólván nem használok óvatlanul egy utóbb kényesnek bizonyult szakkifejezést, a svasztikát. A svasztika ugyanis – amint ez egy írástörténész számára tudott lehet – a négy szent folyót ábrázolja négy kacskaringó segítségével, amelyek a székely "j" (jó "folyó") rovásjel megfelelői.
A hölgy mindaddig kedves és figyelmes volt hozzám, amíg nyilvánvalóvá nem vált számára, hogy a svasztika a szent szimbólumok sorába és a székely rovásjelek tágabb rokonságába tartozhat. Ekkor az addig ragyogó és átszellemült arckifejezése váratlanul fagyossá vált. A könyökömet megfogva és kissé az ajtó felé kormányozva, kurtán azt mondta:
– Kifelé! –
Feltételezem, hogy a szőnyegeit a felindulása ellenére sem égette el. Azok, a rajtuk lévő svasztika-változatokkal egyetemben ma is üzletének büszkeségeit képezhetik. Csak én váltam nem kívánatossá, meg az írástörténeti, vallástörténeti megközelítésem.
Azt talán mondanom sem kell, hogy nem állt szándékomban e derék kereskedő bosszantása. Ha tudom, hogy a tudományban általánosan elfogadott, ősvallási jelképet jelölő svasztika szó érzékenyen érinti, akkor eltekintek a használatától. Azt is csak később értettem meg, hogy amennyiben beszélgetésünkben a svasztika szót következetesen "az Ószövetségi négy szent folyó" kifejezéssel helyettesítem, feltehetően a legnagyobb egyetértésben fejezzük be a beszélgetésünket. Ehhez előzőleg azt kellett volna felmérnem, hogy a nácizmus üldözöttjével, vagy az üldözöttek leszármazottjával állok-e szemben. Én azonban ennek eldöntéséhez nem értek és nem is tartanám ízlésesnek ezt vizsgálni, e szerint osztályozni az embereket.
Persze a szóhasználattól függetlenül is megmarad az a különös helyzet, hogy a nácik ugyannak a négy folyónak egy kései ábrázolását emelték a zászlajukra, amely négy folyóról a Tóra is nagy tisztelettel emlékezik meg. S ezt joggal teszi, mert a négy szent folyó az isteni Teremtés jelképe, minden alkotó emberi törekvés örök példája. Azt talán mondanom sem kell, hogy a kőkori ősvallások, amelyek rányomták bélyegüket Eurázsia modern kori szimbolikájára is, nem tehetők felelőssé a közelmúlt történelmének szégyenfoltjaiért.
Ha ez nehéz dilemma, akkor azt csak bölcs emberek képesek megoldani.
Előző oldal | Következő oldal |