Tudomány / Társadalom / A normalitás tébolya

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

A normalitás tébolya

1. A valóságos realitás és a társadalmilag konstruált realitás

Kétféle realitás van. Az egyik a valóságos, ami attól függetlenül létezik, hogy az emberek mit gondolnak róla. A fák vagy a sziklák akkor is léteznének, ha emberek nem lennének a bolygón, s ezért ezek a valóságos realitásba tartoznak. A valóságos realitásba tartoznak az épületek is, amelyek miután megépítették azokat, attól függetlenül léteznek, hogy az emberek tudnak-e egyáltalán a létezésükről vagy sem. A másik a társadalmilag konstruált, ami az emberek képzeletében létezik, s az adott embercsoportra általánosan jellemző ismereteket és kívánatokat tartalmazza. A társadalmilag konstruált realitásba tartoznak például a katolikus egyház hittételei vagy az építészmérnökök tudása, de a szexuális késztetések is. A társadalmilag konstruált realitásba egyaránt beletartoznak a személyiség biológiai és kulturális eredetű összetevői.

A társadalmilag konstruált realitás megfelelhet a valóságos realitásnak, de lehet azzal ellentétes is. Ha például valaki ma az R=U/I képletét használja, akkor úgy cselekszik a társadalmilag konstruált realitás szerint, hogy a világnézete közben nem válik le a valóságos realitásról sem. Ugyanakkor, ha a Logosz nem létezik, s valaki a katolikus egyház tanítása szerint hisz benne, akkor úgy cselekszik a társadalmilag konstruált realitás szerint, hogy a világnézete közben leválik a valóságos realitásról.

A társadalmilag konstruált realitásban létező ismeretek és kívánatok valóságos realitásnak való megfelelése alatt több dolgot értek. Először is azt, hogy az ismeretek mennyire képesek reprezentálni a valóságos realitást. Másodszor azt, hogy az ismeretek mint tervek mennyire kivitelezhetőek a valóságos realitásban. Harmadszor azt, hogy a kívánatok mennyire más kívánatok szerint jönnek létre, amelyek mint a társadalmilag konstruált realitás részei az egész társadalmilag konstruált realitással együtt a valóságos realitásban léteznek. Negyedszer pedig azt, hogy a kívánatok mennyire kivitelezhetőek a környezetükben. Amikor például valaki felemeli a karját, akkor az agyából az izomzatába küldött mozgáskoordinációs impulzusok mögött olyan rutinok állnak, amelyek kívánatokként értelmezhetőek. Ezek a kívánatok pedig például abban az értelemben felelhetnek meg a valóságos realitásnak, hogy mennyire alkalmasak a mozgásszervek vezérlésére (ez a negyedik értelemben vett megfelelés) illetve mennyire azokat az elképzeléseket próbálják meg a mozgáskoordinációs impulzusokra fordítani, amelyek a tervezett mozgásokat mutatják be nekünk (ez a harmadik értelemben vett megfelelés).

A társadalmilag konstruált realitás maga is a valóságos realitásban létezik, s a társadalmilag konstruált realitás átalakíthatja a valóságos realitást, akár a valóságos realitással ellentétes ismeretei és kívánatai szerint is. Ahhoz viszont, hogy erre képes legyen a valóságos realitásnak megfelelő ismereteket és kívánatokat kell használnia. Amikor egy új ideológia szimbólumaként emlékműveket építenek, akkor akármilyen irreális is ez az ideológia abban az értelemben, hogy képtelen a valóságos realitásnak megfelelni, az emlékmű felépítéséhez akkor is szükség van a valóságos realitásnak megfelelő építészmérnöki tudásra. Illetve amikor ez az ideológia csak tömegeket visz az utcára, a tömeg tagjainak még akkor is rendelkezniük kell a járáshoz és a beszédhez szükséges tudással.

Az is a társadalmilag konstruált realitás szerint cselekszik, aki olyan ismeretek és kívánatok szerint cselekszik, amelyeket ugyan maga hozott létre, de amelyek véletlenül megegyeznek a társadalmilag konstruált realitással. Illetve az is a társadalmilag konstruált realitás szerint cselekszik, aki olyan ismeretek és kívánatok szerint cselekszik, amelyeket maga hozott létre, s képes volt bejuttatni a társadalmilag konstruált realitásba. Ha az R=U/I képletet úgy használja valaki, hogy az a képlet a saját felfedezése, s nem másoktól tanulta, a véletlen egyezés által még akkor is a társadalmilag konstruált realitás szerint gondolkodik. Ha viszont a képlet első felfedezőjét és közzétevőjét nézzük, ő a felfedezése szerint gondolkodva csak azután gondolkodhatott a társadalmilag konstruált realitás szerint, miután a felfedezését bejuttatta abba.


Következő oldal Következő oldal
© halmaz.hu