Grönland jege

Az ERS-holdak radaros magasságmérő műszerei másodpercenként 1800 impulzust küldenek „lefelé”, a Föld felszínére. A visszaverődő jelek késési idejéből adódik a magasság. Az időt nanoszekundumosnál is nagyobb pontossággal mérik, a magasságmérés hibája végső soron 2 cm lehet. Az ERS-1 1991-ben indult, azóta az ESA mindig rendelkezett legalább egy, poláris pályán keringő radaros magasságmérővel. Az ERS-2 1995-ben csatlakozott, újabban (2002 óta) pedig az Envisat is működik. A hosszú időt felölelő adatsor nagyon fontos a lassabb változások kimutatásához.

Az összefüggő grönlandi jégmező több mint 1,8 millió négyzetkilométerre terjed ki, átlagos vastagsága pedig 2,3 km. Ez a Föld második legnagyobb fagyott édesvíztartaléka. A mennyiségére jellemző, hogy ha mind elolvadna, akkor közel 7 méterrel emelné meg a világ tengereinek szintjét... Távolról sem kellenne azonban mindnek elolvadnia ahhoz, hogy máris nagy hatással legyen az észak-atlanti térség klímájára, például a Golf-áramlat gyengítése révén.

Helyszíni mérések alapján eddig nem sikerült megnyugtatóan megállapítani, hogyan is változik a grönlandi jég össztömege. A part menti részeken mindenesetre olvad és vékonyodik, amint azt az utóbbi években kimutatták. Ami a belső jégmezőt illeti, a mostani, műholdas adatokon alapuló eredmények vegyes képet mutatnak. Az 1500 méter feletti magasságban fekvő területeken összességében évi 6,4 cm-es vastagodást észleltek, míg az alacsonyabban fekvő vidékeken 2 cm-es vékonyodásra utalnak az adatok. (Ez összhangban van a korábbi mérésekkel, bár a közvetlen part közeli területeket nem is tartalmazza.) Az egész vizsgált területre vonatkozó átlagos emelkedés 5,4 cm/év. A vastagodás valószínűleg a hó formájában hulló csapadék mennyiségi növekedésének tudható be.

A kutatók szerint azonban nincs különösebb ok az optimizmusra. A 11 éves adatsor még mindig meglehetősen rövid időt ölel fel, és semmi sem garantálja, hogy a most megfigyelt jégvastagodás egy hosszú trend része lenne, s nem csak egy periodikus változás emelkedő szakasza. Annál is inkább, mert egyes modellszámítások szerint kb. 3 fokos globális felmelegedés alatt a grönlandi jégtakaró inkább vastagszik, nagyobb hőmérséklet-emelkedésnél viszont már olvadásnak indul.

A megfigyeléseket nyilván folytatni kell. Noha az erre a célra is készített ESA-hold, a CryoSat az októberi start során megsemmisült, talán sor kerülhet a pótlására. Az esetleges CryoSat-2-ről a döntés az év vége felé várható.

Szerzõ: Frey Sándor
Forrás: urvilag.hu