Tudomány / Pszichológia / A tudat kérdésének egyes problémáiról

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

A tudat kérdésének egyes problémáiról

A dualizmus

Tegyük fel, hogy mialatt alszol, gonosz tudósok kiveszik az agyadat és egy élet-fenntartó medencébe helyezik - ezzel a gondolattal kezdi Daniel C. Dennett A tudat magyarázata című könyvét(1). E gondolatkísérlet szokásos formája úgy hangzik, hogy a tudósok különböző szerkezeteket kötnek az agyadra, amik szimulálják számodra a környezetet, elhitetvén veled, hogy még mindig az ágyadban fekszel és semmi különös nem történt. Ennél jóval érdekesebb viszont Dennett közbülső feltevése: mi van, ha felébredsz mielőtt rád kötnék a gépeket?

Egy sötét, síri csendben álló, gravitáció, szagok, hőmérséklet, fájdalom, lélegzés - mindenféle bemenet nélküli világban találnád magad. Idővel, vagy talán azonnal semmivé lenne a sötétség is: megszűnne létezni maga a látásélmény is mint olyan.(2) Ha lenne is fantomtest illúziód - az az élmény, amivel sok amputáció utáni beteg szembesül, hogy tudniillik úgy érzi, mintha még mindig meglenne az amúgy hiányzó testrésze - lassan az is eltűnne. Nem lenne semmilyen bemenet, csak maguk a gondolataid.

Dennett ezután elkezdi egyenként bekapcsolni a különböző érzékszervi adatok szimulációit, de mi várjunk ezzel. Van még mit kikapcsolni.

Vizsgálatokból tudjuk(3), hogy az olyan agysérülés, melynek során elveszítjük a színlátás képességét, azzal jár együtt, hogy elképzelni se tudjuk ezeket a színeket. A gonosz tudósok úgy döntenek tehát, kiiktatják agyadnak színlátásért felelős központját. A világ most már nem csak bemeneteknek van híján - ráadásul még színeket se tudsz elképzelni.

Talán a színek nem is olyan fontosak - gondolhatod, menjünk tehát tovább, érintsük a Broca és a Wernicke-területeket. Ezek a beszédképzés és beszédértés területei.(4) Az ezeken a területeken sérült betegek például beszéd közben egyes szavak helyett azzal rímelőt vagy vele szemantikai kapcsolatban lévőt mondanak, vagy hasonlóan hangzó, de nem létező szavakkal helyettesítik őket. A beszédértésük is meglehetősen korlátozott - iktassuk hát ki ezen területeket, hogy ne tudj magadban normálisan beszélni!

Ez már sokkal kellemetlenebbnek tűnik, de persze szavak nélkül is tudunk gondolkodni. A gonosz tudósok további területeket iktatnak tehát ki, hogy amnéziás legyél. Ennél többet is elérhetünk: ne engedjük a dolgokat beírni se a memóriába. Az ilyen betegek folyton a jelenben élnek: még a fél perccel azelőtti gondolataikra sem emlékeznek.(5) Például újra és újra bemutatkoznak az orvosuknak.

Ez már igazán pánikkeltően hangozhat, jóllehet mivel nem emlékeznél semmire, valószínűleg pánikba se lenne okod esni. Akárhogy is, az agy manipulálásával a félelem és a pánik is kiiktatható. Hasonlóan a kezdeményezőkészséghez, az előre tervezés lehetőségéhez vagy különböző személyiségjegyekhez - ezek agysérüléssel való kapcsolatairól vannak már ismereteink.(6) Sok mindennek ismerjük még az agyi elhelyezkedését (vagy legalábbis hogy mely területek sérüléseivel iktatható ki), ne is folytassuk a felsorolást, iktassuk ki mindet. El tudod képzelni, mi az, ami marad?

Hogy mi marad - ez egy nagyon fontos kérdés a test-lélek kettősségének elmélete (a továbbiakban dualizmus) szempontjából. A dualisták érvelhetnek úgy, hogy a gondolatkísérletem abszurd, ilyesmit nem lehet megcsinálni - de ez nem igazán menti meg az ő lélekfogalmukat, mivel a fentiek mindegyikét észleltük már külön-külön betegeken, és ha nem is teljesen pontosan, de agyterületekhez tudjuk kötni őket. Bármi is a lélek, a fentebb felsorolt dolgokért nem felelős - hacsak meg nem sérül maga is az agysérülés közben, ami viszont megengedhetetlen lenne egy nem anyagi lélek számára, ami ráadásul még a halálunkat is túléli valamilyen formában. A lélek tehát csak a megmaradt dolgokat tartalmazhatja.

Mi maradt tehát? Mondhatjuk, hogy a tudatosság még jelen van, jóllehet amit tudatosan tapasztalunk, a fentiek fényében valami egészen különös, üres dolog lehet. Egy ilyen "lélek" valószínűleg nem elégítené ki a dualistákat, hiszen semmit se tartalmaz abból, amire úgy gondolunk mint magunkra. Van ráadásul egy kémiai anyagunk, ami az agyunkra hatva e tudatosságot is kikapcsolja. Altatónak hívják. Vajon milyen módon hat a kémia erre a nem anyagi dologra, a lélekre, ami megmaradt?

Ez a gondolatkísérlet bár érdekes, az elme materialista megközelítései számára semmiféle kihívást nem jelent. Nem ez az egyetlen kérdés viszont, ami a dualistákat zavarba hozhatja. Hasonló eredményekre jutunk az evolúciós pszichológia szemszögéből. Az evolúciós pszichológusok, mint például Matt Ridley(7), Jared Diamond(8) vagy Bereczkei Tamás(9) számtalan elmebeli képességről és tulajdonságról mutatták már ki, hogy az az evolúció során fejlődött ki.10 Ezek kapcsán ismét felmerül a kérdés, hogy mi marad, amiért a "lélek" a felelős. A legtöbb dualista a szeretetre, a szabad akaratra, az önzetlenségre szokott hivatkozni - csakhogy pont ezek azok a dolgok, amiket az evolúciós pszichológusok a legrészletesebben magyaráznak az evolúcióelmélet segítségével (a "szabad akarat" esetében például azt, hogy miért nem létezik és miért gondoljuk mégis, hogy igen).(10)

A dualista megközelítés valójában egyetlen érvre tud támaszkodni - arra a tényre, hogy a tudomány jelenleg nem rendelkezik arra szolgáló magyarázattal, hogy miért van létélményünk; hogy miért "valamilyen" élmény létezni, ahelyett, hogy "semmilyen" lenne. Ezt a jelenséget fogom a továbbiakban "tudatosságon" érteni. Mit is jelent ez pontosabban? Képzeljünk el egy embert, aki felkel az ágyából, kimegy a konyhába, felkapcsolja a villanyt és körülnéz a hűtőben. Miközben ezt csinálja, különböző élmények érik: színeket lát, szagokat érez és így tovább. Most képzeljük el ugyanezt egy alvajáróval. Az alvajáró is reagál a fényre - nem megy például neki az asztalnak, mivel az agya feldolgozza a külső ingereket és úgy vezérli viselkedését, hogy kikerülje az akadályokat. Hatással lehet a viselkedésére ugyanígy valamilyen szag is, például odafordíthatja a fejét a sarok felé, ahonnan kutyaszar szag terjed felé. Az alvajárónak viszont nincsen létélménye. Számára nem "valamilyen" élmény kimenni a konyhába, ő csak csinálja a dolgokat, ahogy az agya irányítja. A tudatosság problémája az, hogy vajon miért nem vagyunk mindig olyanok mint az alvajáró: miért nem csináljuk ugyanazt, amit jelenleg is csinálni szoktunk - csak létélmény nélkül. Itt most tekintsünk el attól, hogy az alvó ember esetleg másképp viselkedik mint az ébren lévő. Számunkra csak az a fontos, hogy elméletileg elképzelhető, hogy úgy viselkedjünk, mint mindenki, akinek létélménye van, miközben mi nem rendelkezünk ilyesmivel. Mire való a létélmény?

Mivel jelenleg nem tudjuk, hogy a fizikai elemekből miképp következhet a tudatosság, a dualisták érvelhetnek azzal, hogy a tudatosság nem is eredeztethető a fizikából. Ez a fajta érvelés azonban nagyon hasonlít a "hiányok istenére". A történelem során Istennek rendszeresen tulajdonítottak különböző szerepeket a Világegyetemben, ám a tudományos megismerés diadalai során egyre kevesebb szerep jutott neki. A dualizmus is hasonló cipőben jár - hajdanán a lélek magyarázta például az erkölcs és a szeretet létezését - manapság az evolúciós pszichológia magyarázza azt. A dualizmus "magyarázó ereje" is fokozatosan azon területekre szorult vissza, ahonnan a tudományos magyarázat még hiányzott. Nem véletlenül raktam a "magyarázó ereje" kifejezést idézőjelbe. Ahogy Dennett írta(11), a dualistáknak nincs igazán elméletük arról, hogy az elme miként működik, vagy pontosan hogyan kapcsolódik a test a feltételezett lélekhez. A dualizmus legvonzóbb tulajdonsága sokaknak éppen az, hogy a tudatot olyan misztikus valaminek állítja be, ami lehetetlenné teszi annak tudományos magyarázatát. Amíg a dualizmus ennél többet nem tud nyújtani, addig az elfogadása nem más, mint a magyarázat lehetőségének feladása.


Következő oldal Következő oldal
© halmaz.hu