A negatív homlokzat óvása
(Brown és Levison, 1990):

1. Légy konvencionálisan közvetett. : nem direkt kérés, hanem egyértelműen kikövetkeztethető fordulat.
2. Ne előfeltételezd, hogy a másik megteszi, amit kérsz: használj biztosítékokat! : - beszédcselekvést gyengítés, kevésbé határozottá téve azt.
3. Ne előfeltételezd, hogy a másik megteszi, amit kérsz: Légy borúlátó! : - feltételes mód, képesség iránti pesszimizmus.
4. Válassz olyan fordulatot, amivel a tolakodás mértékét bagatellizálhatod! : - „Csak azt szeretném kérni / kérdezni …”
5. Adj tiszteletet! : kérés előtt megalázkodás, másik magasabbra helyezése (magasabb státuszba helyezés). Vagy magasabb státuszúként tisztelés, mint amilyen.
6. Mentegetőzz! : - a lépés megtételének vonakodásának kifejezése, pld. Tolakodás elismerése, jelzése, ellenállhatatlan indokokra, kényszerítő körülményekre hivatkozás.
7. Használj személytelen megfogalmazást! : felszólítás mellékmondati helyzetben.
8. Hivatkozz általános szabályra! : körülmények, kényszerítő általános társadalmi szabály, kötelezettségre hivatkozás.
9. Használj névszói alakokat az igeiek helyett! : a formális fogalmazás nyilvános helyzetben nagyobb tiszteletet sugall.
10. Nyíltan vállalj magadra adósságot! : hálát, lekötelezettséget állító formulák.

Kétértelmű stratégiák
(Brown és Levison, 1990):

1. Tégy célzást! : A kérés előfeltevésére vonatkozó állítás, asszociációs támpontok, előfeltevésekre építés
2. Mondj a kelleténél többet vagy kevesebbet!
3. Mondj olyasmit, ami szószerint nyilvánvalóan nem igaz! : szándékosan ellenkező állítása, ironizálás, metafora
4. Fogalmazz homályosan! : kétértelműség.

A MEGGYŐZÉS KLASSZIKUS MÓDSZEREI A NETWORK 21-BEN

Ismétlés

A sztereotip ismétlés fogalmát lényegében kimeríti a Marketing Terv rendszeres bemutatása, mivel ezzel a tag minden egyes alkalommal egyre inkább beépíti magát a rendszerbe: ha sikerrel jár azért, ha pedig nem akkor azért, mert ezekre az alkalmakra külön önbizalom-visszaszerző és erősítő programjaik vannak. Mikó Atilla kazettáján utalás történik arra is, hogy ha adott alkalommal nem is lép be a lista jelöltje, akkor legközelebb majd „talán”.

A mennyiségi felerősítés az újságok és a tömeges előadások szintjén jelenik meg. A nyomtatott sajtó meggyőző ereje közismert, a tömeg magával sodró lendülete és szuggesztív hatása pedig talán még inkább.

A „rangos szakértőkkel” való konzultációs lehetőség, a tömegelőadások, az újságok és könyvek mind azt szolgálják, hogy az átadott információt minőségileg is felerősítsék, vagyis sokféle formában adja a jelöltek tudtára, hogy mi a teendőjük a rendszerben.

Ha az állandó tanulásra hívják fel a figyelmet, akkor tulajdonképpen azt sugallják, hogy nem tudunk eleget – és ezzel remekül meg tudják tölteni a rendszeresen tartott előadásokat. Ha azt hangoztatják, hogy az előadások erőt adnak, akkor tulajdonképpen azt mondják, hogy gyengék vagyunk.

Érzelmek

Az embereket remekül lehet az érzelmeikkel vezérelni, ha a vágyaik megvalósulását ígérjük nekik, és remekül becsomagolhatjuk azt az ésszerű megfontolások mezébe, ha pontos és követhető módszert is adunk az eléréséhez.

A rendszer rengeteg érzelmileg színezett értékképet használ fel, amik szokás szerint a sikerből, a szabadságból, a közösséghez tartozásból és az ideális családi egység megteremtéséből levezethetők.

Számos dolgot teszünk csak azért, hogy az érzelmi szükségleteinket kielégítsük. A presztízsszükségletünket kielégítő felépítés és konzultáció adása megadja nekünk azt a megbecsülést, amit legtöbbször nem kapunk meg az életünk folyamán olyan rendszerességgel és olyan módon, mint ebben a rendszerben, szinte előírás-jellegűen.

A megjátszott szerénység éppúgy előfordul, mint az előre menekülés: számos alkalommal előbukkan a rendszer milliomosai előadásaiban, hogy arról mesélnek, hogy milyen kicsinyes problémák miatt aggódtak, és milyen ostoba módon viszonyultak a módszerhez és milyen butaságokat csináltak. Máskor erélyesen és keményen lépnek fel arra a tekintélyre hivatkozva, amit a rendszeren belül vívtak ki maguknak – általában mélyen hallgatva arról, hogy mi az eredeti foglalkozásuk vagy megélhetésük.

Félelem

A beléptető tag mintegy megadja a jelölt vágyainak megvalósulási lehetőségét, amibe rendszerint a tagok annyira beleélik magukat, hogy az első törvényszerű kudarcok nemhogy letörnék a meggyőződését, hanem éppen ellenkezőleg – megerősítik elhatározásában: a vágy esetleges nem teljesülésétől való félelem átsegíti a kezdőt az első kellemetlenségeken. Mindez növeli a hajlamot az engedelmességre.

A csoport megbecsülésének elveszítése is visszatartja a kilépéstől.

Az előadások rendszeres témája a meglévő munkáltatási rendszerben való bizalom megrendítése, és a „munkahely” és az „alkalmazott” fogalmak alacsonyabb rendűnek feltüntetése. Mindez növeli a tagok bizonytalanságát az aktuális élethelyzetükben – mivel vezető beosztásúak ritkábban szoktak jelölt státuszt kapni. Ehhez járul a „kirúgás” lehetőségének állandó figyelembe vétele.

Abban a pillanatban, ahogy a tag egy vágyáért kezd dolgozni, tulajdonképpen elfogadja, hogy a nem reális lehet, ami jelenleg még csak a lehet kategóriájába tartozik, abból van lehet. A vágyak, amennyiben nagyok – márpedig Jim Dornan is azt szorgalmazza – akkor a tényekkel való nem egyezés a vágyak felé billenti el a meggyőződés nyelvét. A realitásban való hit azt jelenti, hogy elfogadjuk: valami, ami esetleg lehet, az nem biztos, hogy lesz – ezt azonban a rendszer nem engedheti meg, mert a vágy az, ami a motivációt fenntarthatja. Ekkor pedig a rendszer ésszerű menekülési lehetőséget nyújt.

Beléptetéskor a tag könnyű helyzetben van, mivel többnyire az ismerőséről van szó, így annak félelmeit már eleve beépítheti meggyőzési stratégiáiba.