A nihilizmus

A tervezeti és a fizikai szint tehát nihilista. Ezeken a szinteken vizsgálva semminek semmi értelme. A dolgokat lehet úgy kezelni, mintha lenne értelmük, mintha lenne jó és rossz, mintha valami fontos lenne, valami kevésbé fontos - és pont ezt tesszük, amikor intencionális szinten beszélünk a dolgokról. Hiba azonban összekeverni a "felszínesen lehet úgy kezelni, mintha lenne"-t azzal, hogy "van". Ez nagyon jól kiütközik a teológiai jellegû írásokban - ahol feltételezik, hogy tényleg van jó és rossz, és aztán például vitatkozni kezdenek azon, hogy Isten most végülis akkor jó-e. Intencionális vitákat láthatunk a legtöbb TV-showban, a politikai mûsorokban és így tovább. Ezen viták igen nagy részét tökéletesen jól el lehet dönteni, ha intencionálisról tervezeti szintre váltunk. Másként fogalmazva: a tudomány ezen dolgok igen nagy részére megadja a választ. A szexualitással kapcsolatos viták esetében például ezen válasz többnyire az, hogy egyiküknek sincs igaza, eleve rossz szinten kezelik a problémát, az adott rendszeren belül nem lehet eldönteni - és íme, ezért és ezért gondolod te ezt, õ pedig azért és azért gondolja azt, és egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál, evolúciós értelemben mindketten ugyanazt a célt követitek és a vita valószínûleg onnan ered, hogy az egyikõtök viselkedése a pleisztocén korban akadályozta volna a másikat a saját célja elérésében. Tehát azon vitatkozni, hogy a homoszexualitás rossz-e vagy hogy megcsalásnak számít-e ha valaki mást megcsókolok és hasonlók, nem több egyhelyben való toporgásnál. Le lehet írni, hogy például miért alakult ki a homoszexualitás, hogy miért gondolja valaki "rossznak", ki lehet mutatni, hogy ami akkor adaptív volt, az most is adaptív-e, ezt tudomásul lehet venni, de ennél többet nem lehet csinálni. Abból, hogy mi hogyan van, nem következik az, hogy hogyan kell lennie. Az összes ilyen kérdés csak megegyezés kérdése (persze egyes megegyezési formák alkalmasabbak a hosszú távú a fennmaradásra mint mások).

Ha szétnézünk a filozófia, az áltudományok illetve egyes társadalomtudományok között, igen sok helyen találunk intencionális szintû, vagy annak világszemléletére épülõ leírásokat. Ezekkel szembeállítható az a fizikai és tervezeti szintû leírásmód, amely a természettudományokat s némely társadalomtudományokat jellemez. Egy fizikai és tervezeti szintû leírásokban valamennyire is jártas személy könnyen kiszûrheti az elõbbi igen sok téves állítását, ha lekonvertálja õket tervezeti/fizikai szintre. Az olyan babonák mint például hogy egy fekete macska szerencsétlenséget jelent, vagy ha nem kopogjuk le amit mondunk, akkor az ellenkezõje fog bekövetkezni, fizikai szintrõl nézve rögves abszurdnak mutatkoznak. Ami azt illeti, már tervezeti szinten sincs értelme annak, hogy "szerencse" vagy hogy "ellentét" - bárki is igér tehát ilyesmit, az nyilvánvalóan téved vagy õ maga akarja elintézni hogy majd beteljesüljön.

Természetesen az, hogy valami nem igaz, még nem jelenti azt, hogy nem megfelelõ a dolgok valamennyire pontos elõrejelzésére. Jelenleg minden tudományos elméletünk csak közelítés, és ha lesz is egy igaz elméletünk, a pozitivizmus értelmében arról se fogjuk tudni kimutatni, hogy igaz. Az intencionális alapállással tehát nem az a probléma, hogy nem igazak az állításai. A világ ilyen módon való kezelése alkalmas arra, hogy a hétköznapokban megoldjuk a problémákat. Az alsóbb szintek azonban bizonyos tekintetben többet adnak: nem csak pontosabbak az elõrejelzéseik, egy csomó intencionális problémáról kimutatják, hogy valójában nem is problémák.

A tervezeti és a fizikai szintek azonban önmagukban üres dolgok. Ahhoz, hogy ezeken a szinteken mondani tudj valamit a dolgokról, kísérleteket kell végezned, vagy meg kell ismerned mások kísérleteinek eredményeit. És itt jön képbe újra az a közhely, hogy olvasni kell. Ha nem akarod ugyanazokat az intencionális szintû hibákat elkövetni, amit elõtted már oly sokan (egyes naív elméleteket szinte mindenki kitalál, aki egy picit is gondolkodik, de van aki meg is ragad ezeknél), ha nem akarod az életed látszatproblémák látszatmegoldásával tölteni, - és kizárjuk az öngyilkosság lehetõségét - akkor a legjobb, amit ma tehetsz, az az, ha tudományos mûveket olvasol.

1. E közmondásról írt kritikám kapcsán Adeptus hívta fel a figyelmem arra, hogy "A kivétel erõsíti a szabályt." latin eredetije "exceptio probat regulam", amely szó szerinti fordításban: "A kivétel próbára teszi a szabályt.". Forrás: Szuhay-Havas Ervin: Meglepetések Enciklopédiája, Gondolat kiadó (1983.) 2. A humán mûveltség kritikáját lásd például Edward O. Wilson: Minden egybecseng, illetve a Harmadik kultúra olyan képviselõinél mint pl. Georg Klein. A Harmadik kultúrával foglalkozó legjobb magyar lap a www.ponticulus.hu címen található.
Egy személyes példám a humán területekre korlátozódott mûveltségrõl a gimnáziumi irodalom tanárnõm: az órák viszonylag jelentõs hányada telt el azzal, hogy a világról alkotott saját gondolatait mesélte nekünk - s ezek legtöbbje teljesen szembenállt a természettudományok eddigi eredményeivel. 3. Daniel C. Dennett: Az intencionalitás filozófiája, Osiris kiadó
4. Tervezeti szinten természetesen több-kevesebb pontossággal is dolgozhatunk, például feltételezhetjük, hogy egy adott rutin azt csinálja amit kell neki, nincs benne hiba, de megpróbálhatunk matematikai bizonyítást is adni arra, hogy minden körülmények közt jól mûködik stb.
5. Bõvebben lásd: Video: Gondolatok a tudat eredetérõl
6. Mivel még nem ismerjük a Végsõ Elméletet, kiderülhet hogy nem így van (miképp a húrelmélet is szakított már ezzel a koncepcióval). Ezt természetesen mindig figyelembe kell tartani, de a jelenlegi érvelésünket ez nem befolyásolja.
7. Lásd például Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia, Osiris kiadó, 2003.
8. Bõvebben lásd: Video: Gondolatok a tudat eredetérõl