Searle kínai szobája

Itt érdemes megemlíteni egy másik gondolatkísérletet, ami Searle kínai szobája néven híresült el. Searle elképzeli, amint bezárják őt egy szobába egy leírással arról, mit kell az oda becsúsztatott papírokkal csinálnia. A szobán kívülről egy-egy kínaiul megfogalmazott kérdést csúsztatnak be neki, és ő a nála lévő leírás lépéseit végrehajtva valamilyen választ ír ezekre, amiket kicsúsztat, vissza a kérdezőnek. Bár ő maga nem tud kínaiul, mivel a nála lévő leírás azt tartalmazza, ami egy kínai fejében véghez megy gondolkodás közben, a leírást hűen követve egy kínai nyelven megfogalmazott választ tud kiadni. A gondolatkísérlet lényege, hogy hiába hajtotta végre a leírás lépéseit, és válaszolt ennek segítségével helyesen a kérdésekre, ő maga nem tud kínaiul, és az algoritmus végrehajtása után sem fogja érteni hogy mit csinált. A következtetés az lenne, hogy az algoritmus végrehajtása tehát nem is járhat megértéssel.(17)

Csakhogy senki sem állította, hogy Searle az, akinek meg kellene értenie valamit. Searle jelen esetben csak egy eszköz, ami végrehajtja az algoritmust - a megértésnek, ha lehet ilyenről szó az adott algoritmus esetében, tőle függetlennek kell lennie. Ahogy az agyunkban lévő neuronok maguk nem kell hogy megértsék azon dolgokat, amiknek megértésében részt vesznek, Searle-nek sem kell hogy értse mit csinál. A megértést nem hozzá, mint a rendszer eleméhez, hanem az egész rendszerhez kell rendelni. Ez viszont, ahogy Penrose írja, ahhoz hasonló dualizmushoz vezet, amit eredetileg el akartunk kerülni. Van a fizikai világ, és ezen felül van egy tapasztalati, tudatos, amit valamiképpen az algoritmusok működése hoz létre, "valahol kinn, a semmiben". Ha ezt el akarjuk kerülni, választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy mi az, ami "megért", mi az, ami "tudatos".

Van, aki erre úgy válaszol, hogy semmi. Nincs tudat, jobban mondva a tudat csak illúzió. Ez a kijelentés azonban problematikus, az illúzió ugyanis valamiféle valóságban nem létező dolog tudatos megélését jelenti - azaz előfeltételezi a tudatot. Az az állítás, hogy a tudat csak illúzió, azt jelentené, hogy nincs tudat, csak tudatosan úgy éljük meg, mintha lenne tudatunk. Ez pedig körben forgó érvelés.

Nincs viszont probléma akkor, ha Searle térben és időben tett egész tevékenységét egy adott rendszernek tekintjük és ehhez rendeljük a tudatosságot. Az időbeliség ez esetben megint intuícióellenes lehet, de a valóságban az agyunkban is időben zajlanak a folyamatok, tehát nincs okunk feltételezni, hogy ne lehetne időben elosztott dolgokhoz rendeli magát a tudatosságot. A tudat nem az algoritmusból magából következik, hanem a fizikai rendszerből, de e fizikai rendszerről azért tudjuk, hogy következik belőle tudatosság is, mert az helyesen modellezhető az adott algoritmussal.

Egyetemes tudatosság

Egy másik megközelítés szerint az a kérdés, hogy "miért valamilyen lenni, ahelyett, hogy semmilyen lenne", hibás feltételezésre épül. Logikailag ugyanis nincs okunk azt feltételezni, hogy világunkban a "semmilyen" alapvetőbb lenne mint az, hogy "valamilyen" lenni. Ugyanígy tarthatnánk érthetetlennek azt, hogy "miért semmilyen villának lenni, ahelyett hogy valamilyen lenne" - azaz hogyhogy nincs a villának létélménye. Talán van, és csak az ösztönös alapállásunk miatt gondolkodunk másképp róla. Csakhogy ha ez utóbbit fogadnánk el, ugyanolyan kérdéses lenne, hogy alvás közben miért nincs létélményünk, mint ahogy jelenleg az kérdéses, hogy amikor ébren vagyunk, miért van. Erre persze megfelelő válasz lenne az, hogy éjjel is van létélményünk, csak nem működik az emlékezetünk, ezért nem emlékszünk arra, hogy "valamilyen" lenni. Emlékezet nélkül a "valamilyen" egyenlő a "semmilyennel".

Sajnos ez nem oldja meg a problémánkat, mivel felmerül a fizikára való visszavezethetőség kérdése. Az elfogadható lenne, hogy mondjuk elektronnak lenni "valamilyen", csak épp ezt az elektron nem érzékeli, mivel hiányzik az ehhez szükséges felépítése (emlékezet stb.). A mi esetünkben viszont a tudatosságot nem egyetlen részecskéhez rendeltük, hanem egy egész rendszerhez (magunkhoz) - és nincs semmilyen magyarázatunk arra, hogy ez miért és legfőképp hogyan jöhetne létre az egyes részecskéink "tudatából".