A tudat adaptivitása

Érdekes kérdés, hogy adaptív-e a tudat, azaz jár-e valamiféle evolúciós előnnyel, hogy "valamilyen" lenni, ahelyett hogy "semmilyen" lenne. Sokan úgy érvelnek, hogy például a szerelem tudatos átélése hasznos evolúciósan, mivel erre meg arra a dologra késztet. Ez azonban nem igaz. Hacsak nem valami alapvető, mindennel együtt járó valami a tudatosság, lehetne csinálni olyan szerkezetet, ami pont úgy viselkedik mint mi, amikor szerelmesek vagyunk - de nem éli azt meg tudatosan. Mivel "tudat" alatt azt a jelenséget értem, hogy "valamilyen" lenni, ahelyett hogy "semmilyen" lenne, a tudat semmit nem csinál. Minden, amit csinálunk, történhetne ugyanígy, anélkül, hogy azt tudatosan megélnénk. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni Libet és Kornhuber kísérleteit, melyek szerint az elhatározásokról, például hogy nyomjunk meg egy gombot, már azelőtt dönt az agyunk, mielőtt tudatában lennénk e döntésnek.(18) A döntésről tehát a tudatosság csak "utólag értesül".

A kérdés tehát úgy fogalmazható meg, hogy amennyiben adaptív a tudatosság, miért így oldotta meg a természet e problémát, miért nem ugyanígy, csak tudatosság nélkül.

Egy lehetséges válasz lehet az, hogy bár a tudat maga nem csinál semmit, a tudatélményre való hivatkozás lehetősége önmagában olyan viselkedésbeli változásokat okozott, amit máskülönben csak sok apró, hosszasan tartó változás segítségével lehetett volna elérni. Ez a változás lehet például az, hogy tudatos lényként okom van elgondolkodni azon, hogy miért lehetek tudatos - kialakíthatok valamiféle test-lélek elgondolást, ami köré hiedelemrendszereket építhetek ki a már meglévő gondolkodó-apparátusom segítségével. Reynolds és R. Tanner több jelenlegi vallási előírásról is kimutatta, hogy azok adaptívak.(19) Amennyiben a tudatosság megjelenése segítette az ilyen nézetek terjedését, úgy maga a tudatosság is adaptív lehetett.

Ezen elgondolás előrejelzése szerint a különböző vallásoknak a tudatosságra, illetve a dolgok tudatos megélésének tényére mint erős érvre kell támaszkodniuk. Másrészt mindebből az is következik, hogy más állatokra igaz, hogy bár viselkedésük leírható azzal a módszerrel, amellyel a miénk (vágyak, célok, érzések), nekik nem társul hozzá valódi "létélmény". Ebben nincs logikai ellentmondás - egy élőlénynek, evolúciós okokból akkor is el kell futnia a támadó elől, ha neki ehhez nem kapcsolódik szubjektív "fájdalomérzet". Nem az a lényeg, hogy hogyan valósul meg nála az, ami miatt menekülni fog - csak az, hogy menekül.

Az elmélet szerint az ember nagyrészt ugyanígy viselkedett tudatossága nélkül is. A különböző, jelenleg tudatosan megélt dolgok fokozatosan váltak egymás után tudatossá, miközben viselkedésre kifejtett hatásuk nagyrészt ugyanaz maradt, ami tudattalan működésük esetében volt. Mindez összhangban van azokkal a pszichológiai tapasztalatokkal, melyek szerint sok esetben nem tudjuk, hogy valójában mit mi okból teszünk(20), valamint az olyan sérülésekkel, amiknek hatására egy addig tudatos dolog tudattalan lesz, de továbbra is befolyásolja a viselkedésünket(21) A vaklátó emberek például azt hiszik, hogy vakok, de ha megkérjük őket, hogy találgassanak azzal kapcsolatban, hogy mi lehet előttük, megfelelő leírást adnak a környezetükről. Más betegek például nem vesznek tudomást betegségükről: bár fél oldaluk béna, amikor ez szóba kerül, úgy beszélnek róla, mintha valami régebbi probléma lett volna, amiből már kigyógyultak.(22)

A Google-n a "tudat" szóra keresve a következő eredményeket kaptam: A tudat és lélek lapja ("őrzőink létrehoztak egy olyan különleges szabályzatot, amely közvetlenül beépül a tudat kérdése és válasza közé"), a téridő kulcsa a tudat ("Összefoglaló ismeretek pszichológusoknak, látnokoknak, asztrológusoknak, fizikusoknak, az ezoterika és a parajelenségek iránt érdeklődőknek."), A tudat 7 szintje (a kozmikus psziché teljes potenciáljának feltárása az egyén életében Maharishi Védikus Pszichológiájának alkalmazásával), A tudat forradalma (az ufószövetség lapja - Mit ért Ön planetáris tudat és planetáris etika alatt?). Ez után egy fórum következik, ahol a "tudat" szót "kisebbségi tudat" értelemben használják, majd egy tudományos könyvajánlat, és folytatódik: Krisna-tudat, A lét és a tudat egysége, A beavatott tudat a halál után, A lét és a tudat a metafizikai tradíció megvilágításában és így tovább... Mindez azt mutatja, hogy a tudatra való hivatkozás a különböző vallásos, áltudományos csoportoknál igen elterjedt, és leginkább dualista megközelítés felől. Ez semmiképpen nem bizonyítja az imént vázolt elméletet, hiszen ennek számtalan más oka lehet (például hogy még nincs a tudatra tudományos magyarázat), de mindenesetre nem is cáfolja azt.