Érdekességek és mindenféle az angol ABC-ről

A mai modern angol ábécé 26 betűből áll és a latin ábécéből alakult ki.

Talán mindez gazdaságosságnak tűnhet, de rájövünk, hogy erről szó sincs, amikor megtudjuk, hogy ezzel a 26 betűvel 45 hangot jelölnek:
24 mássalhangzót
21 magánhangzót

Összehasonlításk éppen: a „normál” magyar abc-ben 40 latin betű szerepel, amivel 39 hangot fejezünk ki /az általam sokat kritizált ’LY’ jóvoltából!/, és a Q, W, X, Y-nal kiegészített 44 betűs abc-nkben is ugyanennyit ejtünk ki.

Az angol ABC betűinek "abc"-s kiejtése és képzése hagy némi kívánnivalót maga után - ebben is azt mondhatjuk, hogy az angolok kissé angol humor módjára hagyták, hogy alakuljon, mert... lássunk néhány példát:

1. - A magánhangzók között csak egy van, amit tényleg magában ejtenek ki az abc-ben, az: E, ami (í)-nek ejtenek...

2. - ... vagyis a többi magánhangzó valójában nem is magánhangzó:

A = éj
I = áj
O = ou
U = jú

3. - A J és a G abc-s ejtése "dzséj" és "dzsí" - ezzel így alapban senkinek semmi baja, de kérdem én: hogy van az, hogy két mássalhangzónak csak a kötőhangzója különbözik? Vagyis pl. a JE betűkapcsolat egyenértékű lehetne a G-vel = dzsí!

4. - A mássalhangzók többségének a kötőhang előtt van a mássalhangzó része, kivéve az R = (kb) ár, S = esz, X = iksz

5. - Az F, L, M, N abc-s kiejtése szinte a magyaréval megegyezik

6. - Az abc néhány tagja csak 3 hanggal képes önmagában szólni:

H = éjcs
J = dzséj
K = kéj
Q = kjú
Y = váj
X = eksz
Z = zed

7. - Az R = ár, bár mássalhangzóként van számon tartva, mégis pergetés nélkül kiejthető formában használják, éppen emiatt az abc-s kiejtése tkp egy hosszú ÁÁÁÁ hang. A szavakban betöltött szerepe nagyon sokszor olyan, mint a németben a H-nak: az előtte álló magánhangzót nyújtja meg, mintha az ékezettel állna. Szavak végén általában ne ejtik, csak akkor, ha az utána következő szó elején magánhangzó van, és így a kiejtése könnyebb. (pl. FOR ME =fómí; de FOR EXAMPLE = fórigzempl)

8. - Másik mássalhangzóként tetszelgő betű a W, amit mi dupla V-ként ismerünk, míg az angolok dupla U-ként, neve is ez: double U /dábl jú/. Ha úgy vesszük nem nehéz elképzelni, hogy talán az első latin betűs írások Angliába kerülésekor valami nagyokos inkább uu-nak nézte a w-t, és már kész is volt az "angolosítás"! Ebből kiindulva ezt a mássalhangzót a többi latin betűs abc mintájára mássalhangzóként tartják nyílván, de magánhangzóként használják, paradox módon mégis olyan szótagokban, ahol a helyén mássalhangzónak kellene lennie. Erre a csomóra úgy varrtak az angolok gombot, hogy pl. szavak elején U-ból indítanak, vagyis szinte pUszira csücsörített ajaktartással, majd mintha V-t akarnánk mondani egy olyan szájanatómiai helyzetben, amiben nem is lehet V-t kimondani, átsiklunk a következő betű kiejtésére, ami a szóban következik! Másként fogalmazva: egy U-s ajaktartással kimondott V-ről van szó! Az angoltanulás során a diákok hamar megismerkednek vele, mert a 8 alapkérdőszó közül 7 ezzel kezdődik: What, When, Where, Who, Which, Why, Whose. A 8. utas közöttük a HOW, ahol azonban kimutatja a foga fehérjét: HOW = hau!

9. Az angol szavak végén csak –Y szerepelhet, de ez alól is van kivétel - két (1 közismert és egy szokatlan) példa: ski, parti (utóbbiról az Országh-féle legendás nagyszótár is csak ennyit ír: „n, (jó) parti”)